Zik-zik

Vajon mit fog szólni Bambi a hóhoz?

-------
Nem az volt a legcukibb, amikor tegnap reggel, miközben egy szaloncukrot igyekezett leoperálni a karácsonyfáról, egyszer csak felkiáltott, hogy "Jaj, eldőlt!"
hanem, amikor a 24-i séta során, Ákos nyakában ülve azt kezdte mondogatni, hogy "csipesz, csipesz"
- Hol a csipesz? - kérdezte Á.
- Itt'an (vagyis: itt van) - mondta Andor, és jól megcsipeszelte a két ujjával Ákos orrát :)

Karácsonyi krónika

Idén van az első igazi-igazi karácsony. Már persze igazi volt akkor is, amikor Ágóval együtt ünnepeltünk, pláne, amikor már Andorral is. De most két "nagy" gyerekünk van, és igaz ugyan, hogy Andor láthatóan nem értette először azt, hogy minek rakunk egy fát a szoba sarkába (de ez értelmet nyert, amint felfedezte, hogy szaloncukrok is lógnak rajta), aztán meg azt, hogy mire föl kap ő hirtelen játékokat egy álmos reggelen (de végül ezen nem kell gondolkodni, csak örülni neki), összességében mégiscsak "átéli" már a karácsonyt.
Tegnap, mivel az ajándékozás már megvolt reggel, du. sétálni mentünk. Oktogon-Andrássy út-Erzsébet tér-várbusz-Moszkva tér-haza.
Ágó egy ponton panaszkodott, hogy fázik (kb. 10 fok volt, egyébként, na jó, a végén már kevesebb). Mára pöpecül belázasodott, pedig igazán nem szokása. Szegényem, izgulok is, mert több mint egy hónapja köhög-zörög-taknyol. Holnap ügyelet.
Andor is taknyos, de a kedve töretlenül remek. Most este pl. azt az egy sort kellett végtelenítve énekelnem, hogy "óóóó Afrika!" (óóó fika - ahogy ő monjda). Nagy nehezen elaludt. (Nagy kedvence egyébként a Hungária Limbóláz c. örökbecsűje --- gondolhatjátok, hogy nem én mutatom meg ezeket nekik :)

Mondok mást!

Ma kora reggel egy kukásautó torlaszolta el az egyik mellékutcát. A bekanyarodni vágyó, de nem tudó autók hosszú sorban kígyóztak mögötte és blokkolták a közlekedést egy forgalmas úton. Jó 20 méteren mondjuk. Tudjátok mi történt?
Semmi.
Mindenki állt szépen a so)rban.
Senki se dudált. Az se, aki pedig a sor végéről már nem láthatta, hogy mi van elől.

Nyilván nem is kell mondanom, hogy a játékbolti eladótól a vasutas jegyárusig mindenki olyan természetességgel beszél angolul, mintha az anyanyelve volna (egy kivétel volt egyébként: az egyetemi könyvtár könyvtárosa :)

(Mondjuk ritkán beszélek angolul, csak olyankor, ha valamiben nagyon pontos információra van szükségem, és nem akarok véletlenül sem félreértést. Többnyire remekül elvagyok németül, és szemük sem rebben, amikor mondok valamit. Vagyis 1) vagy hiperszuperül beszélek németül (nem) 2) vagy hát jólneveltek és a lényeget azért megértik (igen).)

Grüss aus Wien

Az miért van az, hogy itt bemegyek az utamba akadó akciózós könyvesboltba és olyan cuki karácsonyi lapokat veszek, amiket otthon seholse?
Vagy az, hogy a könyvtári könyvek nincsenek összefirkálva/kitépve és teljesen magától értetődő, hogy a kedves olvasó magától visszateszi a HELYÉRE, miután végzett?

A város, az monumentális. Ezt a szót találtam ki rá úgy másfél nap után és még nem cseréltem le, mert nem tudok jobbat.
Az Albertinában kultúrsokk ért, mint még soha. Azóta úgy gondolom, hogy annak, aki a 19. század mo.-i történelmével foglalkozik így vagy úgy, eléggé a minimum, hogy megnézi, hol is a főváros.

Hát, srácok, van még hová felnőnünk.