Idén van az első igazi-igazi karácsony. Már persze igazi volt akkor is, amikor Ágóval együtt ünnepeltünk, pláne, amikor már Andorral is. De most két "nagy" gyerekünk van, és igaz ugyan, hogy Andor láthatóan nem értette először azt, hogy minek rakunk egy fát a szoba sarkába (de ez értelmet nyert, amint felfedezte, hogy szaloncukrok is lógnak rajta), aztán meg azt, hogy mire föl kap ő hirtelen játékokat egy álmos reggelen (de végül ezen nem kell gondolkodni, csak örülni neki), összességében mégiscsak "átéli" már a karácsonyt.
Tegnap, mivel az ajándékozás már megvolt reggel, du. sétálni mentünk. Oktogon-Andrássy út-Erzsébet tér-várbusz-Moszkva tér-haza.
Ágó egy ponton panaszkodott, hogy fázik (kb. 10 fok volt, egyébként, na jó, a végén már kevesebb). Mára pöpecül belázasodott, pedig igazán nem szokása. Szegényem, izgulok is, mert több mint egy hónapja köhög-zörög-taknyol. Holnap ügyelet.
Andor is taknyos, de a kedve töretlenül remek. Most este pl. azt az egy sort kellett végtelenítve énekelnem, hogy "óóóó Afrika!" (óóó fika - ahogy ő monjda). Nagy nehezen elaludt. (Nagy kedvence egyébként a Hungária Limbóláz c. örökbecsűje --- gondolhatjátok, hogy nem én mutatom meg ezeket nekik :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
És hol a történet a ledől karácsonyfáról? Nagyon szupi ajándékokat kaptak, jókat fognak vele játszani!
VálaszTörlés