Egyébként...

Ágó, kakilás közben, de csak azután, miután ma is, mint minden_egyes_este, fennhangon megállapította, hogy: "Ez nem hasmenés, az nem így jön ki, hanem placcsan. Ez kemény. --- ezzel tájékoztatva a lichthof mentén lakó 5X3 családot arról, hogy ma is vége a vacsinak és elment kakilni ---, így szólt:
"Egyébként a kasztanyetta ritmushangszer, a szájharmonika meg dallamhangszer."

---

Fürdés közben pedig azt állította, hogy ő tud Ágó betűt meg Andor betűt rajzolni. Én feltételeztem, hogy Mamika tanította meg rá ma délután (csak azt nem tudtam hirtelen, hogy mindezt az előtt, vagy azután, hogy felnyitotta a szemét a számítógépes játékok világára ;). De azt mondta: "Nem, nem a mama. A fejemből tanultam meg." És hogy ez mennyire így van, azt nem csak az igazolja, hogy Mamika is tagadja a közreműködést (mert ő igenis csak számítógépes játékokra tanítja, de túl nem fejleszti ;) hihi), hanem az is, hogy Ágó egy elég sajátos módon készíti el ezeket a betűket, valóban rajzolja, nem pedig írja őket. Összességében nekem döbbenetes, hogy ő ilyeneken töpreng, magában eltervezi, hogy hogyan fogja lerajzolni a betűt, és tényleg. Ezek szerint egyrészt pontosan tudja, hogyan is néz ki az adott betű, másrészt valószínűleg akármi mást is le tudna rajzolni (ahogy ez néha ki is derül), ha icipicit is érdekelné ez a rajzolás dolog.

Sántít

Jelen állás szerint a hurutos megbetegedésekkel gyakran együtt járó csípő izületi gyulladás. Szigorú ágynyugalom (most, hogy kitavaszodott), napi 2x0,5 kalmopirin (most, hogy tudjuk, hogy mindent kihány, ami nem jó ízű).

Új dimenziók

Két gyerekkel olyan, hogy amikor az egyik épp felébred, mert éhes, akkor a másik épp félálomban hány az ágyában. Vagy olyan, hogy amikor az egyik épp felébred, mert éhes, akkor a másik épp lázas, de kihányja a lázcsillapító szirupot is. Vagy olyan, hogy amikor az egyik épp kiabál, mert éhes, akkor a másik épp kiabál, hogy mesét akar nézni.
Vagy olyan, hogy amikor az egyik édesdeden alszik a hasadra kötözve, akkor a másik cukimód piacosat/autószervizest/vonatosat játszik veled a szőnyegen. Vagy olyan, hogy amíg az egyik alszik a babakocsiban, addig te a másikkal, aki egyre jobban sántít ugyan, a zuhogó esőben sétálsz és még élvezitek is, mi az hogy!
Vagy olyan, hogy amikor az egyiket eteted, mert éhes volt és kiabált, akkor a másik - miután meséltél neki egy "hamisfejdbőlkitaláltasat" a fal felé fordul és alszik egy nagyot. És közben még az apukád is megjön, hoz levest, sütit és nagy kartondobozt, amiből házikót lehet készíteni (igaz, hogy 20 perc telik el azután anélkül, hogy az ajtótokhoz érne, miután láttad átjönni az utca másik oldaláról - de megszoktad már a furcsaságokat, alig-alig izgulsz, hogy vajon mi történhetett vele azon a 10 méteren).
Vagy olyan is még, hogy mikor a kialvatlanságtól egyfolytában kóválygó férjed a sebészetre furikázza a sánta fiadat, addig a másikkal sétálsz és bevásárolsz, és barátokkal folytatott telefonbeszélgetések közben rájössz, hogy igen, két gyerekkel már csak ilyen, de igazából egyel is, mindegy. Február van, hamarosan itt a tavasz, vége lesz a nyűglődésnek, mindenkinek jó kedve lesz.

Tej vagy nemtej?

Szóval, néhány napja úgy éreztem, mintha fogyna a tejem. Ezt a mérleggel mért adatok is alátámasztották. Mivel Ágót is csak 3 hónapig etettem kizárólag anyatejjel, nagyon nem rázott meg a hír, no meg Andor már így is annyi mindenen túl van evés ügyben (anyatej, anyatej cumisüvegből, tápszer). De azért a biztonság kedvéért vásároltam egy újabb doboz tejcsináló teát, rontani biztos nem ront a helyzeten. És lám, lett is tejem, megint átázik éjjelente a pizsum, meg minden ahogy kell.
Hogy ettől vagy sem, Andor "elromlott" az utóbbi napokban. A kisfiú, aki egy hónapon át csak enni kelt fel, de ha befejezte az evést le lehetett rakni az ágyikójába, ahol kis nézelődés után elaludt... most elalszik ugyan evés után (nem könnyen, és főként csak ha ringatja valami, akár kéz, akár bölcső, de leginkább babakocsi), de másfél óra múlva felkel, ami önmagában persze nem lenne baj, ám hamarosan szívszaggató bömbibe kezd, amit csak kitartó, és hosszú munkával lehet csillapítani.
No, sebaj, láttunk mi már karón varjút, Ágó sem volt egy egyszerű eset. De titkon azért reménykedem, hogy visszaáll majd a rend.

Kinek-kinek

Á: A. néninek nagy a cicije.
T: Te nézegetni szoktad az óvónénik cicijét?
Á: Nem nézegetem, de látom.
T: C. néninek is nagy van, nem?
Á: Nagy, nagy, de nem annyira.
T: És szerinted melyik a szebb, a nagy vagy a kicsi cici?
Á: Kinek-kinek a testsúlya szerint.

***

Kísérleteket végez. Hótömböket cipel haza, itthon felolvasztja őket és sóval, ételszínezővel vegyítve kiteszi (kiteteti) őket a gangra, hogy újra megfagyjanak.
Á: Tita, vegyük föl a kísérleteimet és tegyük fel őket az internetre, hogy ha másvalaki is ilyesmit szeretne csinálni, az megnézhesse, hogyan is kell.

***

Lefekvéskor mostanában nem csak én mesélek neki, hanem előbb ő nekem.
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon kerek erdő. Abban az erdőben állt egy gesztenyefa, ami örökzöld volt. Sosem estek le a gesztenyék sem. És olyan virágok voltak rajta, mint a rózsa. Jobban mondva rózsák voltak. És a méhecskék ott döngicséltek. Egyszer egy gesztenyét leszedtek, felrakták a polcra és még mindig ott díszeleg."
(nem biztos, hogy szó szerint sikerült, de a fő motívumok ezek, ill. ezek variánsai minden alkalommal)

Orvosos

Egyébként természetesen Andornak is ekcémája van (a füle mögött, állítólag tipikus). A dokkernéni csak annyit mondott a vizsgálaton (a többi jelenlévőnek, úm. két védőnő és egy rezidens), hogy: "Na, de nem kell meglepődni, a bátyusnak is nagyon érzékeny a bőre." Persze nem is vagyunk meglepődve, csak felháborodva inkább. A hűtőnkben három tégely tökugyanolyan elocomos kenőcs dekkol: Ágóé, Andoré és az apukájuké. Esténként mindenkit szépen végigkenünk.

Tegnap viszont beszéltem B. doktorral. Aki csak hallotta az esetemet, mindenki azt mondja, hogy ő hibázott, mikor nem vette észre, hogy ez-az nem jött ki, aminek ki kellett volna. Hajlok rá én is, hogy úgy gondolja, nagyobb volt az a darab, semhogy így el lehessen siklani felette. De mindegy, nem haragszom emiatt, egy kicsit legfeljebb azért nehezteltem rá, mert még csak fel sem hívott, hogy megkérdezze, túléltem-e (végül is kaphattam volna vérmérgezést is). Erre mikor felhívtam, éppen egy mentőautóban utazott két kórház között, és ezúttal nem orvosként, hanem betegként. Tudtam, hogy kórházba vonul az év elején, de hogy ennyire beletrafáljak. És persze tök kedves volt. Minden meg van bocsátva.

Ágóbágóról

Hétfőn nem kellett bekötni a lábát már, bár még hosszú nadrágban tornázott. És meghívta a barátját hozzánk péntek délutánra. Valamint napos volt a kék asztalnál. Egyedül azt sajnálta, hogy nem lehet minden nap ő a napos.
Keddre a barátja sajnos fosós vírust kapott, viszont D. néni "boszorkánylépcsőt" készített és Ágó segíthetett neki.
Szerdán szerencsére elmaradt a Barbinéni torna, aminek nagyon örült. Este úgy feküdt le, hogy a szokásos kérdés helyett ("Mi lesz tervünk holnap ovi utánra?") azt mondta: "Három tervem van az ovira. Reggel iszom valami finom meleg italt, aztán készítek valamit, aztán csinálok boszorkánylépcsőt." Szerda délután papika ment érte, és mire én hazaértem a nőgyógyásztól nagy boldogságban játszottak itthon - és előtte is.
Csütörtökön Á vitte oviba, és bár nem sikerült minden tervét megvalósítania (ti. boszorkánylépcsőt nem készíthetett), azért jó napja volt. Hazafelé még egy tűzoltósisakot is beszereztünk a jövő heti farsangra, sőt Boldi adóvevői is megérkeztek hozzánk. Mi több, a barátja újra volt oviban!
Pénteken Zenekuckós nap van, az már önmagában jó. De emellett még ráadásul tűzoltósisakkal a fején vonulhatott végig az utcán az oviig és ott is megmutatta mindenkinek (aztán hazahoztam). Megint ő volt a napos is! Igaz aludnia nem sikerült, mert annyira be volt sózva a délutáni vendégeskedéstől. Ami remekül sikerült. Ágó barátja, az ő nővére és a szüleik is itt voltak (az apuka az elejétől kezdve, az anyuka később csatlakozott - egyébként a szülőkkel rövid ideig kétszer is egy helyen dolgoztam), mindenki mértéktartóan duhajkodott, a gyerekek cukin egymással játszottak, és végül a kedves vendégek mindent elpakoltak távozás előtt!

Mindezt azért írom, mert Ágó ugyebár a kezdetekben ki nem állhatott oviba járni, nemhogy még élvezze is és terveket kovácsoljon. Az pedig, hogy megkért, hogy hadd virigykézzen a sisakjában, nos, az teljesen példátlan eset. Eddig soha semmit nem akart megmutatni az oviban.
No, arra meg szavakat sem találok, hogy vendégeket hív!