Orvosos

Egyébként természetesen Andornak is ekcémája van (a füle mögött, állítólag tipikus). A dokkernéni csak annyit mondott a vizsgálaton (a többi jelenlévőnek, úm. két védőnő és egy rezidens), hogy: "Na, de nem kell meglepődni, a bátyusnak is nagyon érzékeny a bőre." Persze nem is vagyunk meglepődve, csak felháborodva inkább. A hűtőnkben három tégely tökugyanolyan elocomos kenőcs dekkol: Ágóé, Andoré és az apukájuké. Esténként mindenkit szépen végigkenünk.

Tegnap viszont beszéltem B. doktorral. Aki csak hallotta az esetemet, mindenki azt mondja, hogy ő hibázott, mikor nem vette észre, hogy ez-az nem jött ki, aminek ki kellett volna. Hajlok rá én is, hogy úgy gondolja, nagyobb volt az a darab, semhogy így el lehessen siklani felette. De mindegy, nem haragszom emiatt, egy kicsit legfeljebb azért nehezteltem rá, mert még csak fel sem hívott, hogy megkérdezze, túléltem-e (végül is kaphattam volna vérmérgezést is). Erre mikor felhívtam, éppen egy mentőautóban utazott két kórház között, és ezúttal nem orvosként, hanem betegként. Tudtam, hogy kórházba vonul az év elején, de hogy ennyire beletrafáljak. És persze tök kedves volt. Minden meg van bocsátva.