Ágóbágóról

Hétfőn nem kellett bekötni a lábát már, bár még hosszú nadrágban tornázott. És meghívta a barátját hozzánk péntek délutánra. Valamint napos volt a kék asztalnál. Egyedül azt sajnálta, hogy nem lehet minden nap ő a napos.
Keddre a barátja sajnos fosós vírust kapott, viszont D. néni "boszorkánylépcsőt" készített és Ágó segíthetett neki.
Szerdán szerencsére elmaradt a Barbinéni torna, aminek nagyon örült. Este úgy feküdt le, hogy a szokásos kérdés helyett ("Mi lesz tervünk holnap ovi utánra?") azt mondta: "Három tervem van az ovira. Reggel iszom valami finom meleg italt, aztán készítek valamit, aztán csinálok boszorkánylépcsőt." Szerda délután papika ment érte, és mire én hazaértem a nőgyógyásztól nagy boldogságban játszottak itthon - és előtte is.
Csütörtökön Á vitte oviba, és bár nem sikerült minden tervét megvalósítania (ti. boszorkánylépcsőt nem készíthetett), azért jó napja volt. Hazafelé még egy tűzoltósisakot is beszereztünk a jövő heti farsangra, sőt Boldi adóvevői is megérkeztek hozzánk. Mi több, a barátja újra volt oviban!
Pénteken Zenekuckós nap van, az már önmagában jó. De emellett még ráadásul tűzoltósisakkal a fején vonulhatott végig az utcán az oviig és ott is megmutatta mindenkinek (aztán hazahoztam). Megint ő volt a napos is! Igaz aludnia nem sikerült, mert annyira be volt sózva a délutáni vendégeskedéstől. Ami remekül sikerült. Ágó barátja, az ő nővére és a szüleik is itt voltak (az apuka az elejétől kezdve, az anyuka később csatlakozott - egyébként a szülőkkel rövid ideig kétszer is egy helyen dolgoztam), mindenki mértéktartóan duhajkodott, a gyerekek cukin egymással játszottak, és végül a kedves vendégek mindent elpakoltak távozás előtt!

Mindezt azért írom, mert Ágó ugyebár a kezdetekben ki nem állhatott oviba járni, nemhogy még élvezze is és terveket kovácsoljon. Az pedig, hogy megkért, hogy hadd virigykézzen a sisakjában, nos, az teljesen példátlan eset. Eddig soha semmit nem akart megmutatni az oviban.
No, arra meg szavakat sem találok, hogy vendégeket hív!