Jutalom Tattának

Nohát, mert a gyors reakcióból arra következtetek, hogy Tatta tényleg sűrűn látogatja a blogot, azonnal írok is egy ajándék bejegyzést.
Mondjuk elmondom, mit csinálunk mostanában, hogy már egy hete is folyamatosan itthon vagyunk.
A hét első felét Bligeten töltöttük, kellő mennyiségű kertészkedéssel (komposzt szitálás, locsolás, fogkrém/szájvíz készítés Ágó módra stb.), némi bicajozással (és kapcsolódó hisztikével. Ui. a te kis unokaöcséd azt úgy csinálja, hogy mondjuk elmegy egyenesen a buszvégállomásig, ott mamika segítségével felmegy a legfölső utcába, majd közli, hogy: "Elfáradtak a kis lábacskáim." és ennek megfelelően az egyenes-lejtős szakaszon már nem hajlandó bicajozni :), sok alvással.
Aztán hazajöttünk jól felpakolva (ja, odafelé is sok mindent szállítottunk, mert a nagyszobánk végre lassan megkapja majdnem-végső formáját, vagyis belekerült egy újabb mennyezetig érő könyvespolc, aminek hatására más, kisebb-nagyobb bútordarabokat száműztünk), és nekiláttunk itthon rendet rakni. Ágó az a kisfiú, akit ha megkérdezel (konkrét példa), hogy fagyizni menjünk-e vagy takarítsunk, azt válaszolja, hogy inkább takarítsunk. (Na jó, ma pl. szívesebben ment bicajozni+fagyizni, de előtte már elkészítette az ebédet az apukájával és szerelt egy kicsit.)
Merthogy a nagyszobában most még kicsit kaotikus a helyzet, annál is inkább, mert tegnap vásároltuk Ágónak egy igazi nagyfiú ágyat (90x200), össze is szerelték, de a régi heverő még itt dekkol a lakásban (jelenleg a nagyszobában, ugyebár). A nagyfiú ágy egyébként nagyon jó, nem is gurult le róla (jól körül is volt bástyázva, az igaz). Kicsit kell csak aggódni amiatt, hogy a gázrugónak köszönhetően az ágyneműtartó fedele kilő, ha nincs kellő súly a fekvőfelületen :) (Ágó elég súlynak bizonyul, őt nem lövi ki, csak felkelésnél kell kicsit aggódni :)
Holnap elindulunk F.halomra, jó kis kánikulát ígérnek. Addig még pakolunk, rendezkedünk, takarítunk, a fiúk most a parkban vannak, ahová bicajjal mentek.

No, ez összevissza, de legalább írtam.

Életjel

Azoknak a drága érdeklődő és/vagy aggódó olvasóimnak szeretnék jelezni, akik még mindig ellátogatnak ide néha, hogy megvagyunk még. Nem azért nem írok, mert bármi baj van, hanem éppen ellenkezőleg, azért, mert jövünk-megyünk, élvezzük a nyarat, este pedig döglötten ágyba dőlünk.

Nagy váltás lesz ez a szeptember, de addig is próbálunk nem tudomást venni róla :)

A kistesóról

Aki nem Felícián persze, de attól még Ágó nagyon várja. Őszintén szólva hármunk közül ő foglalkozik vele a legtöbbet, ezer kérdéssel, mindennapos puszilgatással, ölelgetéssel, és az eljövendő sok-sok dolgunk tervezgetésével. Már beletörődött, hogy - bárhogy is szeretné - nincs rá mód, hogy ő szülje meg, sőt szoptatni is én fogom várhatóan, viszont a pelenkázásban majd ő lesz a fősegítség ("Tita, te majd megnyugtatod, mert te abban jó vagy, én meg majd gyorsan kicserélem a pelenkáját."). Elfogadta azt is, hogy míg ő nem, az apukája eljön néhány vizsgálatra velem ("De miért az apu megy, Tita. Neki csak a gyereke, de nekem a kistesóm!"). Sőt, lassan beletörődik, hogy a születést követően, amíg kórházban leszünk, ő nem aludhat ott ("De ahogy megszületik, mi rohanunk az apuval, és úgy, de úgy fogok örülni!"). Ma egyenesen azt közölte, hogy lehet, hogy örömében a könnyei is hullani fognak majd.
Szóval nagyon be van zsongva, és elképesztő okosan elfogadja, hogy én most bizonyos dolgokat nem csinálok (nem emelek pl., meg nem kúszok-mászok vele a homokozóban annyit, amennyit igazán szeretne, meg ilyenek), nagyon vigyáz, hogy ne üsse/rúgja meg véletlenül se a hasam (ami azért ennek ellenére megtörténik néha, de olyankor nagyon izgatottan néz, hogy vajon most mi lesz - persze nem lesz semmi, mert tényleg apró lökésekről van csak szó, és tök véletlenül).
És hosszú idő óta ez az első (sőt, talán az abszolút első) téma, amiről hajlandó mindenféle embereknek nyilatkozni. Naponta akárhányszor válaszol az olyasmi kérdésekre, hogy kisfiú lesz-e vagy kislány, és hogy mikor születik.
Kérdező (Á focistársa): "Szóval karácsonykor születik a testvéred? A Jézuska hozza ajándékba?"
Ágó: "Nem, a Tita szüli."