Már 9 napja

jár Bambi oviba. Az első két (fél)nap nagy siker volt, aztán volt egy kis lejtmenet (sírós reggelek, de neeem, korántsem Ágó-félék), mire azután ma így indultunk: "Szeretem az ovikámat!" és így aludt el: "Az volt ma a legjobb, hogy elmentem az oviba." Pedig ma extrasokat volt ott, reggel 8.15-től 15.30-ig!
Egy mondókát is tanult: "Kis kis kígyó/Tekereg a fára/Addig-addig tekeredik/Leesik a sárGA".

Eljött ez a nap is...

... végre, HÁ kiskorú 7. születésnapja előtt nem sokkal, azután, hogy elkezdte az iskolát (amit nagyon élvez), azután, hogy elkezdett kézilabdázni (amit nagyon élvez), azután, hogy kiesett négy foga (néhányat kihúzott inkább) és még ki tudja, mi minden történt, de egyszóval nagyon nagy fiú lett, szóval ma
meghívta egy barátját az isiből (akivel már oviban is talán a leginkább jóban voltak)!!!

És nem nekem kell őket szórakoztatni, hanem baromira nem hiányzom (még Bambit is simán beveszik), játszanak. Olyan, mint egy igazi elsős gyerek!

Közeleg a nyár

Tegnap igazán alaposan kihasználtuk a jóidőt. Reggel a parkba mentünk. Hármasban, mert Ágó nem ment oviba - ugyanis diákigazolvány készítéshez volt időpontunk az okmányirodába. Amiért nem ment oviba, elmaradt a reggeli szívfájdító jelenet is, amit Andor szokott rendezni, hogy a bátyja elhagyja reggelente. A parkban csatlakozott hozzánk MormotMami, ő vigyázott Ara, amíg mi elbicajoztunk ügyintézni. Távozásunk után negyed órával telefonált. Jól meg is ijedtem, de "csak" annyi történt, hogy A-t pólóra kellett vetkőztetni,, mert összevizeződött.
A diákig. csináltatás (első lépése, mert még lesz folytatás az iskolában) gyorsan megvolt.
Hazafelé fagyiztunk, Mami meg lelépett :)
Én is elfáradtam, úgyhogy Andorral ágyba bújtunk - Ágó addig mesét nézett... (Micsoda anya az ilyen!)
Du. pedig újult erővel elcangáztunk megnézni Pukát, amint focizik. A kölökök is nagyon élvezték, hát még hogy - mivel vásárolni nem volt idő - vacsizni megálltunk egy pizzázóban.
Nem kellett nekik extra fejbőlmese este, ki érti ezt?

---
Várom a nyarat. Andor nagy lurkó ugyan, de annyira jóságos is közben, hogy ha elég leszarom-tabletta van az embernél, akkor simán ki lehet bírni a napi két-három átöltözést, kiborított cserepeket, üvegből evett lekvárokat, pohárban úszó szalvétákat és a társaikat. Ágó meg olyan nagyfiú és közben olyan ártatlan kis naiv baba is egyszerre! Ez lesz utolsó kisfiú-nyár, szeptembertől iskola (szemüveges is lett, nem is írtam). És az első nyár, hogy unokatesóik is lesznek!!!

Véres(en komoly)

A mai nap azzal kezdődött 6.04-kor, hogy Ágó lábdobogását hallottam közeledni, aztán meg hogy "Vérzik az orrom! Vérzik az orrom!". Nem mondta kétségbeesve vagy ijedten, csak amúgy tényközlő stílusban, ugyanis a "grizzly támadások" nem teljesen ismeretlenek felénk. (Azért is van neve, mert jópárszor történt már, hogy Ágó ágya úgy nézett ki reggelre, mintha éjjel egy grizzlyvel csatázott volna.) Mentünk is hát a fürdőbe, csap fölé tart, törölget, hideggel borogat. De sajnos - ugyancsak nem először - egy ponton rosszul lettem és ki kellett jönnöm. Szabályszerűen ájulás közeli állapotba kerülök ilyenkor, kimegy a vér a lábamból és leizzadok. Nem kifejezetten a vér látványa csinálja, mert hisz máskor gond nélkül ellátom a vérző orrát, de bizonyára attól sem független. Talán a hirtelen kipattanás az ágyból, legmélyebb álmomból + a vér együtt.
Egyszer megpróbáltam visszamenni, de újra rosszul lettem,  úgyhogy a következő körben már csak a fürdőszoba ajtóból érdeklődtem, hogy elállt-e a vérzés. "Ó, már rég!" - jött a válasz.
Sajnos nekem eddigre már hasogató fejfájásom lett, ami estig sem múlt el.

Pedig nap közben véresen komoly dolgokat csináltam. Egyfelől tanítottam. Bicajjal mentem - mert most nem az egyetemre kellett. Egy szakaszon toltam a bicajt (a Rózsadomb aljára mentem), de lefelé aztán volt gurulás! Másfelől beírattam Ágót az iskolába. Atyaég! Iskolás lesz.
Du. fagyiztunk (van bérletünk már), aztán játszó (kavicsozás).

És jött az este, amikor Bambi lecsúszott valahogy a mosdó előtti fellépőről és jól felszakadt az álla. Szerencsére Á. mögötte állt, így a tarkója nem koppant a kádon. Nem vérzett nagyon, de bizonyára fájt és baromira megijedt. Még egy óra múlva, mikor elaludtak is szipogott és hallani lehetett a légzésén, hogy teljesen kikészült. Nem beszélve arról, hogy olyan csöndes és szófogadó lett az eset után, hogy rá sem lehetett ismerni. De hősiesen megmosta a sebet és később azt is megengedte, hgoy bekenjük betadinnal. Remélem, be tud gyógyulni szépen (sebészetre, varratni valahogy nem volt kedvünk elindulni - de talán nincs is rá szükség).

Tavaszi zsúfolt

Ma finomat játszóztunk. Ezt Andor mondta. És tényleg: olyan örömmel tudja belevetni magát a játékba, hogy mindenki felfigyel rá. Lefekszik, hempereg a homokban, pergeti az ujjai között. Bátor és kíváncsi - és ügyes is.
Egyik nap pelenkázás közben, mikor odahajoltam hogy megpuszilgassam a nyakát, azt mondta halkan a fülembe, hogy "nagyon szeretlek".

Hétvégén meg mindkét fiú bicajjal jött fagyizni (ma fogunk fagyibérletet venni :), de Andor nem profi még a triciklijén, Ágó viszont tényleg ügyes bicajos. Ahányszor elment ANdor mellett, mindig odakiabált neki, hogy "na mi az, csiga!?". Andor tanácstalanul kereste a csigát - nézett körbe-körbe. Ágó segített: "Ott van az ülésen." Andor erre felpattant és tüzetesen megvizsgálta az ülését is. Jót nevettünk szegényen :)
De azért ő is nagy dumás, és egyre többször van olyan is, hogy elvonulnak kettesben játszani. Nem is tudom, melyikük függőbb a másiktól: egy öröm nézni, ahogy rajonganak egymásért.

Beteg-beteg-beteg-beteg

Andor
már megint
(takony, láz)

Ovisok pelus nélkül

Én: Gyere Andor, kérdezzük meg É. nénit (dadus), hogy hordanak-e az ovisok pelust. (Igen, a terv, hogy Andor lassan kezdjen kacsintgatni az alternatív megoldások felé. Egyelőre kifejezetten retteg a gondolattól, hogy wc-be pisiljen, és legutóbb mikor megpróbáltam elcsábítani, hogy bilit vegyünk, ott is sírva fakadt és óbégatni kezdett, hogy menjünk ki a boltból.)
Én: É. néni! Igaz, hogy az ovisoknak nincs pelusuk?
É. néni: Igaz, igaz. Nincs nekik.
Andor: Hozunk! (és néz azzal az arckifejezéssel, amivel akkor szokott, ha valakit nagyon sajnál)

----

Elinduláskor többnyire magához veszi a "kincseit", amelyeket vászonszatyorban vagy hátizsákban hord az utcán. Általában zsinórok (olykor plüssállatok). Aztán random emberek előtt megáll és azt mondja: "Bácsi/Nyényi! Nézd! Zsinyórom." és feltárja a szatyor tartalmát.

-----

A "feltárásról" jut eszembe. A ház aljában lévő üzlethelyiségben most valami iroda működik. Amíg nem szereltek fel (Andor ellen) szalagfüggönyt az ablakokra, addig minden nap megállt az egyiknél és addig toporgott és kopogott, amíg a bent ülő férfi nem integetett neki. Egy szép napon Ágóék színházba mentek és hazafelé a kezemben akartam hozni a nap közben átcserélt csini-ingét. De Andor meg fel akarta venni a télikabátja fölé. Miért ne. A házunkhoz érve odaállt az ablak elé, és mint egy született mutogatós bácsi nyitotta-zárta maga előtt a kabát fölé húzott inget, mígcsak a fickó odabent (nagy vigyorgás közepette) integetésbe nem fogott.

Nehezen

Nagyon nehezen indult ez a reggel. Mert kedd van - úszás az oviban.
Ágó eleve úgy eszik ilyenkor, mint egy lassított felvétel, aztán még pisi/fogmosás és öltözködés. Még a pisi előtt megmakacsolta magát és összefont karral megállt, hogy ő nem megy ma oviba (merthogy az elmúlt három hétben ilyen-olyan okokból nem kellett úsznia). És akkor kezdődött: kérlelés, érvelés, fenyegetőzés, fenékre csapás és egy ponton még a gangra is kiraktuk hűsölni.
-------

Nem fejeztem ezt be, nem is fogom most már. Csak a csattanót: délután természetesen azzal fogadott az oviban, hogy jó volt az úszás.
Igaz, hogy nekem olyan sz@r napom lett a reggel után, mint már rég.
...........

De arról akarok ma már írni, hogy mennyire cukik.
Ágó 1: féllábon egyensúlyozva húzom a zoknimat reggel a szekrény előtt, félig még pizsiben. És akkor odajön, hogy nézzem csak meg az ujjammal, neki mozog a B1-es fölső metszőfoga! És féllábon egyensúlyozva, félig lógó zoknival nyúlkálok a szájába. És tényleg mintha mozogna.
Ágó 2: egyik délután mentem szülői beszélgetésre, hogy elmondják, iskolaérett-e Ágó, meg hogy hogy sikerült az éveleji difer-felmérése (érett, jól). A gyerekek alvásideje van az oviban, de hát persze hogy aludnának, amikor ott beszélgetünk a fejük fölött. Ágó rámvigyorizik én meg vissza. Később, mikor végeztünk és együtt el is jöttünk az oviból, azt mondja: "És én rád mosolyogtam. Te meg vissza. Az nagyon jó volt." Rettentő romantikus kisfiam van.

Andor annyi cukiságot csinál egy nap, hogy meg se lehet jegyezni. Kedvence a zsinór és a cica. Székekből és párnákból szokott házikót csinálni, amit rém hosszan rendezget, hogy minden jól álljon benne. És berendezi. Zsinórokkal és gépekkel (szendvicssütő, turmix, húsdaráló, telefon). A zsinórokat akkurátusan bedugja. Valahová. Beleül a házikó közepébe, nyomkod és időnként felkiált, hogy "Forint". Olyankor oda kell menni és láthatatlan pénzt ad a kezünkbe. Papírokat is szokott dugdosni a gépek alá, azt hiszem, olyankor azok a nyugták vagy pénztárszalagok.

A kezei nagyon ügyik és szeret velük játszani. Van hogy a kinyújtott ujjait egybefonja és közli: "sín", illetve kifejlesztette hogy ugyancsak összefont ujjakkal ökölbe szorítja a kezeit, aztán nyitogatja őket: "könyv". Ma pedig sok csipeszt csipeszelt össze, úgy nézett ki, mint egy emberke lábakkal: "Gágá".

Beteg-beteg-beteg

Szombat van. Andor hétfőn volt utoljára a lakáson kívül - mikor a dokkernénihez mentünk. Ágó kedd du. kijött velem a gyógyszertárig. Én minden du. f6-n7 között jártam a külvilágban - bevásárolni.
Elég nehéz mostmár. Nem nagyon betegek, de folyamatos az orrfújás és a köhögés. (Voltak rosszabb periódusok, az éjszakák rémesek, nem is annyira a bedugult orr miatt, hanem mert Andor - szerintem - már nem fáradt eléggé ahhoz, hogy átaludjon egy éjszakát, ezért különféle programokat eszel ki alvás helyett.)
Tegnap du. Ágó rugdosós-ütlegelős hisztirohamot kapott, amit épp az imént ismételt meg (szerényebb kivitelben), arra a hírre, hogy most bizony ki kell menni 20 perc sétára. Végül súlyos fenyegetések árán győzedelmeskedtünk. Elég nyomorult győzelem.
Ez a gyerek 6 éves. Olyan szinten bír undok és genyó lenni, hogy egy 13 éves is megirigyelné. Minket viszont senki nem fog irigyelni 6-7 év múlva....

Beteg-beteg

Most megint mind itthon vagyunk, mert mindenki beteg (Á. nincs, de ő nem is beteg).
Elég vacak éjszakák és köhögős-taknyolós nappalok. Annyira szerencsére nincsenek rosszul (mint pl. Andor a múltkor), de igazán jól se (hogy pl. tudjunk menni múzeumba vagy valami.)
Andor zsinyórok és háztartási kisgépek iránti mániája kezd betegessé válni. Legutóbb egy szatyorban kellett magunkkal vinni a kis olvasólámpát Juditékhoz, meg a kiszuperált régi vezetékes telefonunkat Bligetre. Tegnap hasra esett a húsdarálóval, amivel úgy sértette fel a homlokát, hogy most mintha két szemöldöke lenne egymás fölött, úgy néz ki (de ez a kisebbik baj ahhoz képest, hogy az ijedtségtől úgy elkezdett sírni, hogy végül körbehányta a konyhát). Ma a délutáni alvás előtt többször vissza kellett menni a nagyszobába elköszönni (értsd: megsimogatni és integetni neki) a cd-s rádióhoz (v.ö: objektofilia :)
Este sem volt könnyű lefektetni (cserébe talán ma éjjel nem lázasodik be, mint tegnap). Mikor végre sikerült rábírni, hogy ne másszon ki többet megnézni "Pukát" (apukát), akkor nekilátott hangosan szavalni ("Messze messze szaladok!") meg engem böködni, hogy "mérges leszel!" (merthogy mondtam neki, hogy ha nem fejezi be a randalírozást, akkor mérges leszek :).
Bírja ki ezt röhögés nélkül valaki!
Aztán elaludtunk, később Á. átszállította kicsiÁt a saját ágyába, aki ettől újra köhögni kezdett, de most fél órája csend van.

Azon kívül, hogy mindeközben maxi-maxi cukik és jó nézni, mennyire mérhetetlenül imádják egymást, még az is a pozitív hozadékok között említhető, hogy végre kb. normális autóhasználó kezdek lenni és nem tölt el aggodalommal annak a gondolata pl. hogy elvigyem őket autóval az orvoshoz. Ez nagyon jó érzés.

Méretek

Ágó nem pici. A lába 35-ös, a hüvelykujja akkora mint az enyém.
De mit mondjunk akkor Andorról, aki két évesen akkora (ma voltunk méricskén), mint a bátyja volt 3 évesen?
Praktikusan ez azt jelenti, hogy ha Ákos vezet, akkor már Andor sem fér el rendesen mögötte a gyerekülésben az autóban.
Új autót keresünk.

Beteg

Andor jó lázas két napja. Vagy talán ma már nem annyira, ezért viszont lázcsillapítót sem kapott,  amiért viszont épp annyira van ramatyul, hogy egy percre sem tudom letenni. És nyafizik megállás nélkül. Picurka. (Esténként meg 11-től 2-ig megy a buli/nyafi, mert addigra lázasodik be újra és kap lázcsillapítót, de eközben teljesen felébred: előbb szenved, mikor meg hat a szer, viháncolni kezd...)
Ágót alig látom, de ha igen, tutira felhúzzuk egymást valamivel.
Szuper.

Zik-zik

Vajon mit fog szólni Bambi a hóhoz?

-------
Nem az volt a legcukibb, amikor tegnap reggel, miközben egy szaloncukrot igyekezett leoperálni a karácsonyfáról, egyszer csak felkiáltott, hogy "Jaj, eldőlt!"
hanem, amikor a 24-i séta során, Ákos nyakában ülve azt kezdte mondogatni, hogy "csipesz, csipesz"
- Hol a csipesz? - kérdezte Á.
- Itt'an (vagyis: itt van) - mondta Andor, és jól megcsipeszelte a két ujjával Ákos orrát :)

Karácsonyi krónika

Idén van az első igazi-igazi karácsony. Már persze igazi volt akkor is, amikor Ágóval együtt ünnepeltünk, pláne, amikor már Andorral is. De most két "nagy" gyerekünk van, és igaz ugyan, hogy Andor láthatóan nem értette először azt, hogy minek rakunk egy fát a szoba sarkába (de ez értelmet nyert, amint felfedezte, hogy szaloncukrok is lógnak rajta), aztán meg azt, hogy mire föl kap ő hirtelen játékokat egy álmos reggelen (de végül ezen nem kell gondolkodni, csak örülni neki), összességében mégiscsak "átéli" már a karácsonyt.
Tegnap, mivel az ajándékozás már megvolt reggel, du. sétálni mentünk. Oktogon-Andrássy út-Erzsébet tér-várbusz-Moszkva tér-haza.
Ágó egy ponton panaszkodott, hogy fázik (kb. 10 fok volt, egyébként, na jó, a végén már kevesebb). Mára pöpecül belázasodott, pedig igazán nem szokása. Szegényem, izgulok is, mert több mint egy hónapja köhög-zörög-taknyol. Holnap ügyelet.
Andor is taknyos, de a kedve töretlenül remek. Most este pl. azt az egy sort kellett végtelenítve énekelnem, hogy "óóóó Afrika!" (óóó fika - ahogy ő monjda). Nagy nehezen elaludt. (Nagy kedvence egyébként a Hungária Limbóláz c. örökbecsűje --- gondolhatjátok, hogy nem én mutatom meg ezeket nekik :)

Jó korszak

Mostanában jók a dolgok. Vagyis hát persze rengeteget hisztizek, de csak olyankor, ha fáradt vagyok :) Mikor azt várom, hogy valaki (ki más, mint Á) vegyen le minden terhet a vállamról, és ez nem történik meg (mert ő nem kevésbé fáradt mint én). Aztán pár perc alatt elsimul minden.
Ezen  héten hármasban voltunk a fiúkkal, Á konferencián pihent. (Jövő héten én megyek egész hétre (!) kutatni a császárvárosba.) És minden olyan nyugodt volt (legfőképp, mert tudtam, hogy nyugi lesz még a jövő héten is).
Ebben a percben Gágá az ágyán kuckózik, könyvekkel, üres papírral és ceruzával felszerelkezve. Karácsonyi dalt költ. Egyre ügyesebben ír-olvas, a héten többször mesekönyvből olvasott fel Andornak!
Andort is érdeklik a könyvek, hosszan lehet vele böngészőzni, de legeslegjobban a zsinyórok érdeklik. Nagyon ügyeskedve beszél és kézzel-lábbal is lelkesen magyaráz a cél elérése érdekében. Mondom, a céljai nem túl sokszínűek: minél több zsinór, háztartási kisgép, esetleg ceruza megkaparintása. Vannak kedvenc "nyunyu"-i, kis műanyag állatkák. Favorit a nyúl volt hosszú ideig (innen a megnevezés), de mostanában egy cicával nyomul leggyakrabban. Ezek a lények sokat segítenek hétköznapi szituációkban: elindulás, öltözködés, gyaloglás. (Mondjuk a gyalogláson még van mit csiszolni, ma is rengeteget cipeltem. De babakocsit már nemigen viszünk sehová.)
Tegnap iskolanézőben is voltunk. Fura volt látni a játszótérről babakorukból ismert gyerekeket, ahogy most mind iskolába készülnek...
Mi van még? Rengeteg sok dolog, nem is remélem, hogy valaha utolérem magam.
"Tita, ha meghalunk, akkor hogyan fogunk kakilni?" "Sehogy, akkor már nem működik a szervezetünk, nem kell kakilnunk sem." "Akkor jó, már féltem, hogy mi lesz, ha nem látunk ott a sötétben és úgy kell kakilni."

Továbbra is eső

Megoldottuk a reggelt. És a legnagyobb probléma végül nem is az volt, hogy hogyan jutunk fel a harmadikra, hanem hogy vajon beteg-e Andor.
Ez azóta sem dőlt el. Reggel forró volt, de főleg attól, hogy itt aludt közöttünk és meleg volt az ágyban. Vagy nem attól. Nehézkes lázmérőzés 37.2-t eredményezett. Az oviból hazafelé majd elaludt, de végül nem akart. Ezért kimentünk - próba-szerencse, hátha tudunk picit játszózni. Picit tudtunk. De hamarosan újult erővel zuhogni kezdett. Itthon Bambika matricává változott. 12-kor, egy heves bömbölés után elaludt. Egykor sírni kezdett, álmában. Aztán kettőkor is. Háromkor jókedvűen ébredt és a jókedve csak növekedett, mikor megtudta, hogy megyünk Gágáért.
Erős a gyanúm, hogy egyszerűen magányos volt nap közben, folyton Gágát kereste, az ajtóra mutogatott, hogy menjünk érte.
Du. itthon nagy közös játék volt (kislegóval!), vidám este, könnyű elalvás. De hogy meleg-e azt nem tudom megítélni. A Nurofent bekészítettem, ha éjjel nyígik, adok neki.

Az eső szupi, továbbra is szeretem hallgatni, ahogy zuhog. Itt, a gang felőli oldalon nagyon hangos tud lenni. De Bambi érdekében szeretném, ha holnap ki tudnánk menni rendesen.

Utolsó löketek

A f.halmi kaktuszolásoknak mindig van egy nyár-lezáró tartalma is. Az azért azt hiszem mégis most fordult elő először, hogy a Büdi tóban nem tudtunk megmártózni, mert hidegnek ítéltük az időt. Nem baj, így is jó volt. A fiaink azóta is úgy néznek ki, mint akik valami irtó heves bárányhimlőből lábadoznak - annyira megették őket a szúnyogok.
De volt bicajozás, fagyizás, bogárgyűjtés, közúti gyűjteményezés, vendéglőzés, otthon főzés, sokáig fennmaradás, sokáig (relatíve) alvás, szóval, minden, ami kell.

Utána itthon is mintha megváltoztak volna a dolgok. A fiúk előzőleg annyira régen voltak mindketten itthon, hogy most alig-alig van nyivákolás és veszekedés, egyre több az együtt játszás. Ágó elégé sokszor bebizonyította már, hogy micsoda komoly nagyfiú és micsoda mesebeli nagytestvér tud lenni. Mások - köztük én - már ezerszer agyoncsapták volna Bambit a sok rosszalkodásért és rombolásért, ő meg csak magyarázza-mantrázza neki ezerszer is, hogy próbáljon kicsit jobban figyelni és ne döntsön le mindent.
Meg is van a viszonthála. Andor Gágá nevével alszik el és kel, vele bárhová és bármeddig hajlandó szép rendben, kézenfogva sétálni, és amikor épp nem dúl benne a dúlhatnék, akkor cirógatja, bújik hozzá. Szóval rajong. Komolyan, jó rájuk nézni.

Bambi kezd szavakat mondani. Van három nagy kategóriája:
VÍZ, elsősorban valóban a víz, de azon kívül egyfelől minden vízhez szorosabban-lazábban kapcsolódó más dolgok, mint pl.: pocsolya, csatorna, eresz stb., ill. a pozitív tartalmú egyebek is (pl. ha DAL-t akar hallgatni a számítógépen, akkor odaáll a gép elé és közli, hogy VÍZ, csak miután kijavítjuk DAL-ra, akkor mondja ő is utánunk
GOGÓ - ez minden, ami kicsi és gömbölyű (vagy majdnem). Golyók az golyópályához, csipetke a gulyáslevesben, áfonya, mézes műzlikarika, stb.
NYÉNYI - főként nénik, de olykor minden emberi lény.

Egyébként egész ügyesen mond utánunk dolgokat (pl. VIGYÁZZ!), de azért még van mit tanulnia :)

Vasárnap pedig

Vácra mentünk vonattal. Ágóval kicsivel egyszerűbbek voltak annak idején az utazások. Többször voltunk Szanyban annak idején, meg Pécsen. Vonattal. Bambival Vácig, a nem egészen egy órás út is meglehetősen hosszúnak tűnt.
Az ottani programok közül Ágónak a fagyizás és az ebéd, Andornak pedig a 11 órai misére hívó harangszó és még egy extra hangoskodós eset (mindjárt bővebben) tetszett a legjobban. A harangnak hosszan örült (Ágó befogott füllel állt), kalimpált, vezényelt, táncolt. Mikor nagy sokára véget ért a bimmbammolás, mi is továbbcammogtunk. Andor talált egy szuper botot, amivel mindenre rá lehetett ütni. Például az egyik parkoló autóra is. Aminek megszólalt a riasztója. És mit csinált erre ez a kismajom? Megijedt? Dehogy! Táncolni kezdett a riasztó víjjogásának ritmusára... :)

Kaki, tábor

Gágá harmadik napja Meseíró táborban van. Ő az egyik legkisebb, de a nagyok befogadták, együtt játszanak, ő meg jól érzi magát. Az első nap úgy indult, hogy a táborvezető megkérdezte tőle, hogy szeret-e rajzolni, mire ő rávágta, hogy igen, csak sajnos nem tud. Édesem. Ehhez képest azért olyanokat rajzolt, hogy magam is meglepődtem. Étteremben ebédelnek, nincs délutáni alvás. Elfárad estére, de viszi a lendület, örülök, hogy megtalálta a helyét egy tök idegen közösségben. A hét végére állítólag elkészül a közös mesekönyv, könyvbemutató is lesz. Ma pedig filmet forgatnak - meglátjuk majd.

Bambi pedig közölte ma a hazaúton, hogy "kakk, kakhi" és rámutatott egy szép termetes kutyasz*rra.

Na, most van 32 percem

Igaz, ami igaz, elmaradoznak a bejegyzések. Cserébe az élet zajlik. Nem rossz csere :)
Ágóbágó Bligeten nyaral és azt hiszem, élvezi. Mondjuk az én szívem is összeszorult a hírre, hogy az övé összeszorult tegnap, amikor alátekintett a Halászbástyáról és meglátta a Margit-hidat és szűkebb kis hazáját.
Gágáról még azt kell tudni, hogy nagyfiú, flegma és nagyszájú, és közben kisfiú és a legdrágább kis alvósállatka, akihez hozzá lehet és kell bújni elalváskor és akkor mindenkinek finom.
A héten volt a Hivatalban kreatív délelőtti játszóházban, ami nagy szó, hiszen ő aztán nem az a fajta, aki csak úgy elmegy ilyen helyekre. De még jól is érezte magát! Jövő héten pedig meseíró táborba megy - jól is jön az edzés Bligeten, ahol délutáni alvás helyett mindenféle vad városnéző programokba kezdenek távolról jött rokonokkal!
(Itt jegyezném meg, hogy tegnap Bambival HÁROM órát aludtunk délután!)
Volt még Gágá (és nagyÁ) lagziban, ahol ő vitte a gyűrűt és aztán ő lopta el a menyasszony cipőjét és ők hordták a székeket a templomtérre és az egész mulatság három napig tartott, mint a mesében. És közben sodródott a Rábában és azt is élvezte!

Én eközben ellátogattam Leicesterbe, ami szebb volt mint valaha. Lehet, hogy mert nyár van, lehet, hogy mert Oadbyban laktam és onnan közelítve egyébként is a legszebb arcát mutatja a város. De jó volt régi arcokat és kedves ismerősöket újra látni, és jó volt, hogy emlékeztek rám és kedvesen fogadtak. A konferencia is jó volt, de a legjobb, hogy három napig senkihez nem kellett időben igazodnom (kivéve a vonatokat, repülőket és konferenciaprogramot), és addig aludtam, amíg bírtam. És egy teljesen igazi angol házban laktam, hála nagylelkű támogatóimnak, egykori üzlettársamnak.
A legmeghatározóbb ebből az utazásból mégis az marad, hogy hajnalban, amikor a kisbusz vitt LisztFerihegyre, keresztülautóztunk a belvároson, a tűzeset miatt lezárt Kodály köröndön és az egész környéken égett szag szállt és nagyon furcsává varázsolta az egész környéket.

Bambidu is nagyfiú ám. Tud szavakat: Gágá, mama, papa, víz, néni, kuka, azt hiszem, ennyi a szókincse. De annyira, de annyira huncut, hogy elmondhatatlan és olyan bohóc is. Neki egy szál cérna, pláne egy méter hosszúságú zsinór egész napi elfoglaltságot ad. Azon kívül még enni szeret. És játszani. És biciklin utazni. (Voltak strandon, én azt nem láttam, de állítólag ott is hasonkúszásban kommandózott körbe-körbe a kisvízben.)

Ja, és még az volt velünk, hogy mielőtt elmentem Angliába, Ákosra rárontott a vírusos gyomorrontás, úgyhogy egy kiadós khm... előszoba takarítás után hagytam itt őket hajnalban. De láss csodát, rajtam csak akkor tört ki a baj, mikor hazajöttem, eltöltettem két napot Bligeten és aztán megérkeztünk ide haza. És utánam jött Bambi, de őt nem viselte meg annyira, aztán jött D., a babysitter, aki két órát töltött mindössze nálunk, hogy segítsen nekem túlélni. Gágá volt az utolsó. Mamika és Papika csak egész enyhén kaptak belőle.

Még van 15 percem az indulásig, mégis befejezem most.