"Szeretlek", "Nem foglalkozol velem", "Kislány akarok lenni" és mókusszag

A címben csak a hirtelen eszembe jutó példákat írtam fel az elmúlt napok megdöbbentő kinyilatkoztatásai közül.
1. Éppen a gatyáját húztam le, hogy felvegyük a benti nadrágot, amikor a hajamba kapaszkodva egyensúlyozott és közben közölte, hogy: "Én nagyon szeretlek téged, Tita." Sose mondunk neki ilyesmit, a füle hallatára egymásnak se nagyon, úgyhogy ez teljesen spontán jött és persze nagyon meghatódtam.

2. Hogy el ne bízzam magam, még aznap közölte uzsonna közben, amikor felálltam az asztal mellől, hogy amíg eszik elmosogassak, hogy: "Te sose foglalkozol velem, Tita." Ami azért elég durva, ha belegondolunk, hogy még kb. ahhoz is hosszas alkudozás kell leggyakrabban, hogy wc-re elmehessek.

3. Ma este altatás közben - sajnos nem emlékszem, hogy pontosan hogyan is - előkeveredett a téma, hogy ő miért van. Mondtam, hogy mert az apuval nagyon szerettünk volna egy kisfiút, és lám, őt szültem. "De miért nem egy kislányt szeretettek volna?" "Pont egy ilyen kisfiút szerettünk volna, mint amilyen te vagy." "De én kislány szeretnék lenni." ... "Miért szeretnél kislány lenni?" "Nem tudom elmondani." .... és tényleg nem tudta persze, de nagyon küzdött valamivel, hüppögött és szomorkodott, hogy ő nem kislány... Valahogy megnyugtattam aztán, de ez nem volt könnyű és félek, hogy még nincs lezárva.

4. Sokszor szimatolgatja a könyveket, pörgeti a lapjaikat, és az orrához tartja. Egyszer rákérdeztem, hogy mit szimatol, ő is szereti-e a papírszagot, amit én nagyon. "Igen, nagyon finom a papír illata. Csak néha meglepődök, hogy oda van rajzolva egy mókus és semmi mókusszagot nem érzek."

+1 az oviról: egyrészt, ha bármi olyasmiről van szó (wc-be kakilás, cipő felvétel, cumi elhagyása, akármi) amire véletlenül kimondjuk, hogy az oviban egyedül kell csinálni vagy meg kell tudni csinálni, arra ő reflexből rávágja, hogy de őt még nem vették fel, úgyhogy nem kell úgy csinálnia, ahogy kérjük. Valamelyik nap ebéd utáni alszinál az ezredik mesénél azt mondtam, hogy az oviban csak egy mese lesz alvás előtt (ezt mintegy felkészítési szándékkal tettem). Mivel persze őt "még nem vették fel", meséljek azért én még egyet. Végül megegyeztünk, hogy addig is, míg fel nem veszik, mesélek sokat, hogy mire ovis lesz, legyen a fejében sok mese, amire majd ott tud emlékezni, ha nem lenne elég az elalváshoz az az egy, amit az óvónéni mesél. Erre fel, azzal fogadta Ákost, hogy "az a furcsa ezzel az ovival, hogy csak egy mese van". Ma pedig azzal szerelt le az esti altatásnál, amikor már nem akartam többet mesélni, hogy "de tudod, most kell sokat mesélni, hogy sok legyen a fejemben".

És még számtalan hasonló, de sajna most visszatérek egyéb elfoglaltságomhoz.