24 órás pisi

Már akkor nagyon viccesnek találtam, amikor két hete hétfőn a diabetológián felvázolta a néni, hogy hogyan is kell ún. 24 órás pisit gyűjteni. Úgy t.i., hogy az ember egy egész napon keresztül egy azonos küblibe pisil, amit (az edényt) előzőleg akkurátusan kalibrál, mondjuk deciliterenként. A végén az összegyűjtött termésben megmeríti az erre hivatott kémcsövet és azt szállítmányozza el a laborba. Emellett egy másik kémcsőben egy reggeli középsugarasat is visz.
Hát, ma este kezdtem gyűjtögetni, és mondhatom, hogy komoly félelmeim vannak, hogy nem lesz elég a kiszemelt üveg, mert az csak 1,6 literes. No de akkor mi lesz, ha két üvegbe gyűlik össze a végén: összeöntöm egy lavórba és onnan merítek, vagy mi?
Mondjuk még ez is jobb, mint amit Á hitt, nevezetesen, hogy az összeset el kell vinni hétfőn. Mondjuk jót nevettünk, ahogy magunk elé képzeltük, hogy egy nagy tescos zacsiban beszállítom az üvegeimet és sorra kipakolom az asztalra. Vagy amin igazán majdnem bepisiltem (! jesszus, még az kéne, hogy ne az üvegbe menjen!), amikor felvázolta, hogy pakolok-pakolok és közben odaszólok a néniknek, hogy "Várjanak, még a férjem is hoz, csak parkolót keres." Hehe.

Alszik

Az ágyában, és ott is aludt el.
Tudom, hogy bizonyára mi vagyunk a bénák, de még mindig úgy szokott menni ez a dolog, hogy az ő szobájában lévő normál heverőn alszunk el, aztán Áki átügyeskedi az ágyikójába.Csakhogy most már meleg is van, kényelmetlen is ketten azon az ágyon, úgyhogy megkértem ma, hogy menjen át a sajátjába rögtön mese után. Kicsit sipákolt,  hogy de akkor nem fog látni engem, amire megnyugtattam, hogy de attól még ott leszek. Kis forgolódás után mindketten elaludtunk elégedetten a nagy helytől. Nohát. Tul.képp ez az utolsó amolyan "kisbabás" szokása. Az elmúlt időszakban viszonylag rövid időn belül szokott le a cumiról, szokott le az éjjeli pelusról és kezdett a wc-be kakilni. Hová vezet ez kérem?

Nem fekszünk a kórházban

Mondjuk oviba se jár a legkisebb, és mondhatom, hogy nem is hiányzik neki. Pénteken megpróbáljuk egy fél napra újra közösségbe vinni :)
Májusban még nem volt oviban. Ez idő alatt:
- leszokott a pelenkáról végleg
- megtanult "R" hangot mondani
- frizurát váltott (most a bohókás Ágó helyett egy csintalanfejű Ágónk van)
- rengeteget játszott, és
- egyre kevesebbet hisztizett.
Akárhogy is, még kb. 3 hét van az oviból, jó lenne, ha valamennyit járna, akkor én is tudnék valamennyit játszani dolgozni. (Zöldeket beszélek, no.)
Mi is van még? Ja, hát tegnap végre kiírták az egyik pályázat eredményét, ami azt jelenti, hogy júl. 1-től 5 évig van munkám (munkahelyem, úgy értem). És másik két lehetőség még lebeg.

Ritáék wc-je

volt viszont az első, amit Ágó megtisztelt azzal, hogy belekakilt :) (tegnap, mikor KissKatázni voltunk)

Jól megneveltem szegényt

Ma megint randalírozás, csapból fröcskölés, levetkőzni nem akarás volt a fürdőben fürdés helyett. Egy ponton aszontuk, hogy háromig számolunk és ha nem hagyja abba, kimegyünk. Úgy is lett, kimentünk és becsaptam (hál'istennek nem a csapkodós lendületemmel) az ajtót. Csakhogy ez a szegény kis lüke jött utánunk. Jól orron is nyomta az ajtó, eleredt az orra vére. Hamar elállt, de azért volt jó nagy lelkiismeret furdalásom.
Pont ma, amikor pedig Borkával megbeszéltük, hogy vannak azok a napok, amikor este baromi büszkék vagyunk magunkra, hogy aznap sem tekertük ki a gyerekünk nyakát.
Állítólag a dackorszaknak is vége van egyszer.
Más állítások szerint meg vége van ugyan a két éves kor körülinek, de akkor meg rögtön kezdődik az öt éves kor körüli, azután a kiskamasz kori, aztán a kamaszkori és így tovább.

Apunak: Á ma legalább akkor bravúrt hajtott végre, mint te annak idején, amikor nem akartad, hogy a Trabantba pisiljek. Csak Á a szőnyeget mentette. És kaki elől.
(Kapcsolódó téma: Bligeten MINDIG akkor fogy el a wc-papír, amikor én használom a wc-t. Egy éjszakát aludtam ott, és mindkét wc-ben így jártam.)
Nem kapcsolódó, csak el akartam mondani: idén már Ágóban és bennem is találtunk kullancsot.

Nyári szünet

Akkor hát a mai bölcsitlenséggel meg is kezdődött a nyári szünet (ami egy hét múlva így is-úgy is elkezdődött volna). Ezt azzal ünnepeltük, hogy tökre jó kedve volt mindkettőnknek egész nap, valami egész minimális cirkuszolással és hisztikével letudtuk a napot, a bilibepisilést is tökéletesítettük.
Ez utóbbi egyébként vicces. Mert tudtam én - már bocs, akit nem érdekelnek a szobatisztasági kérdés részletei, az ezt a bekezdést ugorja át nyugodtan -, hogy a pisi az egyszerűbb úgy. De bizony úgy esett, hogy Bágó is olyan kisgyerek, aki kakilni viszont nem akar a bilibe. Semmi gond, megegyeztünk, hogy adok rá pelust, majd úgy könnyebb lesz. Igenám, de az viszont máris tök mélyen rögzült benne, hogy ha pisilnie kell, akkor kiabál és szalad a fürdőszobába (jóllehet, most már egész hosszan vissza is tudja tartani, legalább annyi ideig, hogy néhány autót összehordjon a fürdőbe, hogy ne unatkozzon közben -- ami azért érdekes, mert leggyakrabban rá se ültetem a bilire, csak odatartom elé, vagyis az egész pössentés nem több fél percnél, viszont autózni úgyse tud közben). Így esett, hogy akart ő kakilni a pelusába, de akárhányszor nyomni kezdett, attól pisilnie is kellett rögtön, amitől viszont abbahagyta a nyomást és indult a bilijéhez. Amibe viszont nem akar kakilni. Az ördögi körből végül nagy nehezen sikerült kitörnünk, miután megegyeztünk, hogy a kakilásnál lehet pisilni is a pelenkába.
Oké, téma befejezve, de azért nagyon örülünk, hogy ilyen szépen haladnak a dolgok.

Máskülönben meg azon aggódtam, hogy a hétfőn nagy műgonddal, és nem kevés háborgás árán végül mikrofilmen kikért levéltári szajrét ma fogják kihozni nekem, én meg a játszón dekkolok majd, ahelyett, hogy a Bach-kori rendőri anyagot kurkásznám. Megnyugtatásomra délután kettőkor a kutatótermi ügyelő közölte, hogy a cucc nem érkezett át Óbudáról.
Micsoda megkönnyebbülés. Biztos nagyon bosszús lettem volna, ha ma elhurcolom a bölcsibe csak azért, hogy úgyse tudjak a levéltárban dolgozni.
Azért kíváncsi vagyok, hogy 1. valaha megérkezik-e, 2. használható lesz-e az anyag.

Jó nap

Reméltem tegnap, hogy hamarosan egy ilyen című bejegyzést is írhatok.
Amilyen rémes volt a tegnap, olyan szuper volt a mai nap. Holnap nem lesz bölcsi, nem érne most annyit, még ha a levéltárban éppen ki is hozzák a tekercseimet, akkor se.

Ma egész nap pelenkátlanul volt, minden pisilésnél szólt és annyira időben, hogy egy alsógatya elég volt egész napra (alváshoz du. is kapott pelust, de alvás közben nem pisilt, előtte meg még egyszer szólt, hogy pisilnie kell, pedig egy hete még amint pelust tudott magán, szólt ugyan, de nem ment el a biliig pisilni). Még az esti mesikélés közben is elszaladt egyszer pisilni. Tök jó érzés, nem is hittem volna.

Rossz nap

Hát, annyit mondhatok, ilyen szörnyűséges napunk még nem volt Bágóval.
Egyfelől vége a bölcsizésnek, ma megadtam magam, én ezt nem csinálom tovább. Amikor az ember gyereke azt üvölti az utcán hüppögve, taknyot-nyálat egybefolyatva, hogy eljön inkább a levéltárba és (mivel gyerekek oda nem jöhetnek be) megvár az utcán, csak ne menjünk bölcsibe. Csak ne menjünk bölcsibe! Ne menjünk bölcsibe! És hüppög és húz vissza és még azt is kiabálja, hogy Veled akarok maradni Tita!, akkor eljön az a pont, nálam legalábbis eljött, hogy azt mondtam: Jó, telefonálok, hogy nem megyünk.
Még akkor is, ha tudom, közben is tudtam, hogy ez azt jelenti, soha többé nem megyünk.

A maradékot nem részletezem, pedig tanulságos: hogyan jutsz haza egy üvöltő, hisztiző és baromi fáradt gyerekkel és az ő cangájával a Jászai Mari térről. Volt szépen kérés, fenyegetőzés, rángatás, cibálás, cipelés, kiabálás és valószínűleg lehettek jobb pillanatok is, mert egy nő odajött hozzánk és azt mondta, micsoda szerencsés kisfiú ez az Ágó, hogy az anyukája ilyen türelmes és nyugodt, amikor ő fáradt és hisztis. Ez jól esett az adott ponton, még akkor is, ha sajna a hazaút nagyobb része valószínűleg mégis inkább hisztérikus volt mint nyugodt, mindkettőnk részéről.

Cserébe a szobatisztaság-üggyel egész jól állunk.

És persze ez a kis buksi a legcukibb az egész földön, remélem, holnaptól jobbra fordulnak a dolgok.

Kieg.

Btw ez elég undi. Mármint bilit pucolni. Úgyhogy jobb lenne, ha a remek székecskés klotyót használná, de azt most épp mégse.

Agykontroll

Az meg az Ágó.
Már picinyke korától akkor alszik el a legkönnyebben, ha én is nyugodtan szuszogok. Ez persze érthető. De annyira érzékeny, hogy a legkisebb pulzusváltásra vagy gyorsabb szuszogásra azonnal reagál és félálomból felébred, amikor én mondjuk arra gondolok altatás közben, hogy "ó, bakker, elfelejtettem megírni egy fontos e-mailt".
Ehhez képest képzelhetitek mi volt ma, amikor már amúgy is zűrösen indult az altatás (mert Á ilyenkor pont úgy esik haza fociról, hogy mi már a sötét szobában kuksolunk, de még teljesen ébren). Szóval odajött hozzánk Á, ettől a piciÁ végképp elveszítette aludni való kedvét, aztán kijött Á, aztán cseréltünk és én jöttem ki, de a picurikának sehogyse volt jó, leginkább ő is ki akart jönni. Szóval jól össze volt zavarodva minden, de végül az apája átvezette a nyűglődésen és nekem már csak az volt a dolgom, hogy egy picit mellé bújjak és álomba szuszogjam. No, és akkor jutott eszembe, hogy Á elutazik a jövő héten, és akkor jajj-jajj, nem lesz, aki kisegítsen, ha rájön az ötperc és minden hisztit nekem kell majd higgadtan kezelni (amiben köztudottan nem vagyok éppen mester). Ettől nyilván úgy kezdtem szuszogni mint egy gőzkazán,* mire egyszer csak egy pici kéz simogatta meg az arcomat ("jóvan Tita"). Aztán odabújt, egészen belefurakodott a hónaljamba és elaludt(unk).

*Egyszer T-vel (nem Tatta, de csak a magánhangzót kell megváltoztatni és akkor megkapjuk az itt elrejtett nevet) egy szűk kanapén osztoztunk egy éjszakára. Csak úgy fértünk el, ha mindketten az oldalunkon feküdtünk. Mikor épp végre álomba merültem volna, T. így kiáltott fel: "Zsuzsikám, te úgy szuszogsz, hogy attól félek, mindjárt felrobbansz!"

(megj.: wc-fronton ma sem romlott az átlag)

Mikulások

Azok mi vagyunk. Az előbb besettenkéztünk a szobájába, hogy elhelyezzük a meglepiket a lefekvés előtt kikészített csizmába. Ez volt az első igazi settenkedős meglepizés. Jó volt.
Tempera, színes papír, nagy rajzfüzet, csokika. Mikor kérdeztem du., hogy minek örülne jobban festéknek vagy csokinak, akkor az előbbit (!) választotta. Persze nagyban befolyásolta a helyzetet, hogy éppen festés közben voltunk és fogytán volt a fehér tempera. Napok óta újra- és újrafestünk ugyanis egy garázst, ami egy kis kartondobozból készült (és amit eredetileg azért szedtem össze egy bolt előtt, hogy abban majd jól lehet ajándékot küldeni a távol lakó rokonoknak).
Du. megvettük a régóta tervezett "wc szék"-et (aka szűkítőt), és a bababoltban összefutottunk egy Mikulással. Ágó kellően távolságtartóan viselkedett, de azért kapott ajándékcsomagot, benne csokikát (eldugtuk), szaloncukrot (megette), meg egy kis figurát (autószerelő nő, nálunk Juliska néven fut). Nem tudom, hová teszi magában ezt a Mikulás dolgot. Visszatérve a "kisszék"-re. Hazatérve kipróbáltuk, eredménytelenül, de a pelust nem volt hajlandó visszavenni. Fél óra múlva kb. sikerült felszentelni a cuccot! Igaz utána még kétszer cseréltünk gatyát, de a második alkalommal a wc-be is jutott. Meglátjuk.

A párásító pedig a barátunk. 3-4 óra esti párologtatással sikerült lecsökkenteni a köhögőrohamokat (ki is porszívóztunk).

Azért kiegyenlítődik mégis

Lehet, hogy nyál-anyaság, de azért az mégiscsak kárpótol elég sok mindenért (még ha mondjuk az ún. "tudományos karrierem" meg Ágó két eléggé külön dimenzió is az életemben), ha a délutáni szunyából egy kis szempár ébreszt, amelyik centinyi közelségből vizslatja, hogyan szuszogok.
Aztán meg vécébe pisil ismét. Az utolsó ilyen eset említése óta inkább kudarcok értek (engem, őt nem) pisiügyben. Pontosan tudja, mikor kell pisilnie, de ha kérdem, hogy jön-e a vécéhez, rendre nemet int a fejével. Ennél is trükkösebb, ha a fürdés előtt, mikor levesszük a pelenkáját, kirohan a szobába és odapisil minden közepére.

És valóságos párbeszédet folytattunk ma:
- Ha megeszed az uzsit, átöltözünk mindketten és elmegyünk a játszóra. Apu is odajön. Jó?
- Jó.

A délutánonként menetrend szerint érkező viharért meg itt mondanék köszönetet az Időmanónak. Jó húzás, köszi!

Mai ügyeskedések

A kismókus ma kétszer wc-be pisilt, egyedül fűzött gyöngyöt (nagy fagyöngy, cipőfűzőre) és felmászott a Millenáris Zöld Péter játszóján egy naaagyon veszedelmes és magas építményre, olyan magasra, hogy épp csak a fenekét értem már el, ha igazán le akart volna esni, azt hiszem, nem tudtam volna elkapni.