Nem fekszünk a kórházban

Mondjuk oviba se jár a legkisebb, és mondhatom, hogy nem is hiányzik neki. Pénteken megpróbáljuk egy fél napra újra közösségbe vinni :)
Májusban még nem volt oviban. Ez idő alatt:
- leszokott a pelenkáról végleg
- megtanult "R" hangot mondani
- frizurát váltott (most a bohókás Ágó helyett egy csintalanfejű Ágónk van)
- rengeteget játszott, és
- egyre kevesebbet hisztizett.
Akárhogy is, még kb. 3 hét van az oviból, jó lenne, ha valamennyit járna, akkor én is tudnék valamennyit játszani dolgozni. (Zöldeket beszélek, no.)
Mi is van még? Ja, hát tegnap végre kiírták az egyik pályázat eredményét, ami azt jelenti, hogy júl. 1-től 5 évig van munkám (munkahelyem, úgy értem). És másik két lehetőség még lebeg.

Volt - nincs

- délutáni alvás (bár ma VOLT! VOLT!)
- Ágónak hosszú haja (és nagyon cuki a röviddel, fotók majd holnap biztos készülnek, mert buli lesz)
- kék cumika (mert cafatokra rágta)
- elalvás előtti tejecske (az elmúlt időszakban úgy tűnt, hogy inkább nem örül neki, bár 1,5 deci azért lecsúszott simán; ma, hogy nem kapott, egy nyikk sem volt miatta)
- és sajnos úgy fest, hogy nincs többé Boribölcsi, amit egyelőre nem is tudok elhinni (Bori kicsit teljesen illegálisan üzemelt, ezért könnyű nagyon belekötni, és az új házban a lakók megtesznek mindent, hogy ellehetetlenítsék)

+/-

Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban, voltunk Szanyban és Galyatetőn, üdültünk és vizsgázott (Á) meg konferált. Meg történt nagyon szomorú és nagyon vidám - szóval annyi minden, amit úgysem fogok már leírni.
Röviden azért néhány dolgot mégis érdemes felírni (a teljesség igénye nélkül, mert inkább aludni kéne már ilyenkor)
- pozitív, hogy már két napja babakocsi nélkül közlekedünk (de ne bízzuk el magunkat); hogy visszaállt a régi jó alvási rend, nagyjából hiszti nélkül este is; hogy gond nélkül iszik pohárból; egyre jobban beszél; ma nem félt a hajszárítótól; kinőtt a két alsó szemfoga
- negatív, hogy bár gond nélkül iszik pohárból, mégis inkább a cumisüveget használja; a hajszárítótól ugyan nem félt ma, de a hajmosástól magától igen; újból rátört a vadmalacka-korszak és mindenkinek nekimegy a játszón (ez lehet, hogy csak a hosszú játszótér nélküliség okozta elvadulás, de lehet, hogy hosszabban fog tartani); még mindig köhög.

Addig is, nézzetek képeket.

Holnap meg...

Ágónak szép új frizurája lett a hétvégén (nem is volt akkora nagy eset, nem kellett küzdeni), elképesztő ütemben bővül a szókincse. Az elmúlt héten először hagyott simán faképnél, hogy valaki kvázi-ismeretlennel (mondjuk fél évente ha találkoznak fél órára) elmenjen liftezni (félreértés ne essék, ennek én tökre örülök!), és most hétvégén történt meg az is először, hogy tudtam dolgozni úgy, hogy ő közben ugyanabban a házban volt, de nem foglalkozott velem.

Holnap meg - tudjátok mit - akár gondolhattok is rám, reggel is, meg délután is; az sose árt.

Folyt.

Mondjuk most épp arra lettem figyelmes a számítógép előtt dolgozgatva, hogy jég hideg az orrom. (De a kezem nem, úgyhogy még nincs minden veszve.) Igen, és este is fáztam az utcán.

Ágó viszont úúúúúúúúúúúúútál hajat mosni. És bömböl. És szegény. De közben egy elképesztő hisztipók. (Nem a hajmosásos hiszti miatt, azt elfogadom, hanem úgy általában.)

Nem vesztünk el

sőt! Csak hétvégén Szanyban voltunk, ahol a házat körbezárta a belvíz. De végre-végre meleg volt (igen, néhány napig még én is tudok örülni az ezer fokos nyárnak, bár mára kezd elfogyni a lelkesedésem), úgyhogy Ágó mezítláb pacsálhatott, rohangászhatott, kereshetett csigát, meglátogathatta a pulykát meg a kakast, látott siklót és millió szúnyogot, meg kiscicákat is meg mindenfélét. Elképesztően élvezte. Még focimeccsen is voltunk! Vannak fényképek is és hamarosan fel is töltöm őket, valamikor, amikor sem nem vagyok álmos, se nem próbálok dolgozni (kéne mostmár nagyon, mert hétvégén megint nem leszünk itt) meg semmi egyebet se.
Fodrásznál is jártunk, Ágó megkönnyezte DADA (=apu)hajának elveszítését, engem meg nemes egyszerűséggel TITÁ-nak szólít mióta rövid a hajam (igen, úgy, ahogy eddig a cicát, a sajtot és a tisztát hívta). De tudja mondani azt is, hogy TÓTA (=tócsa) meg még ezt-azt, noha a kommunikációt alapvetően az ODA-ODA formulára építi, amivel a tapasztalat szerint szinte bármit ki lehet fejezni.
Tegnap este meg kirúgtam a hámból (tanszékvezetői szülinapi bulin voltam, amire csodaszép ajándékot csináltunk), a fiúk pedig ketten maradtak a fürdetésre és az altatásra, és lám-lám gond nélkül abszolválták az egészet.
Most meg itt volt a gömbölyödő pocakú, meg az idegenbe szakadt barátné, és Ágó őket is megtanította főzni.

Régi-új és a kopasz

Voltam ma a könyvtárban. Nem is számítottam rá, de nagyon jó érzés volt. A mikrofilm nézésnél egyébként kevés rosszabb dolog van a világon, de ma meglepetten néztem a kezeimet, hogy milyen ügyesen teszik be a filmet a gépbe. Arra gondoltam, hogy talán még sötétben is menne, annyit tekertem már életemben és ezzel egy időben vissza is huppantam lélekben néhány évvel ezelőttre, rájöttem, hogy én ezt (a könyvtárazást, a kutatást, atyaég, lehet hogy még a disszertációírást is) tulajdonképpen szeretem csinálni.
Persze ebben sok minden egyéb apróságnak is szerepe van: kellemes találkozásnak az odaúton, a sétának a Várban a könyvtárig, a könyvtár össze nem téveszthető hangulatának meg ilyenek, de azért nem szeretnék érzelegni, inkább csak remélem, hogy a jó hangulat tart még néhány hónapig.

Közben a fiúk itthon buliztak, bár az alanti kép még reggel készült. A vad lovas, aki végre rendeltetésszerűen használja a paripáját. Imígyen (nem ér röhincsélni!):

Kopi!

Huhh, nem kis nekikészülődés és néhány sikertelen nekifutás után este levágtuk a kisfiú haját! Képek hamarosan.