sőt! Csak hétvégén Szanyban voltunk, ahol a házat körbezárta a belvíz. De végre-végre meleg volt (igen, néhány napig még én is tudok örülni az ezer fokos nyárnak, bár mára kezd elfogyni a lelkesedésem), úgyhogy Ágó mezítláb pacsálhatott, rohangászhatott, kereshetett csigát, meglátogathatta a pulykát meg a kakast, látott siklót és millió szúnyogot, meg kiscicákat is meg mindenfélét. Elképesztően élvezte. Még focimeccsen is voltunk! Vannak fényképek is és hamarosan fel is töltöm őket, valamikor, amikor sem nem vagyok álmos, se nem próbálok dolgozni (kéne mostmár nagyon, mert hétvégén megint nem leszünk itt) meg semmi egyebet se.
Fodrásznál is jártunk, Ágó megkönnyezte DADA (=apu)hajának elveszítését, engem meg nemes egyszerűséggel TITÁ-nak szólít mióta rövid a hajam (igen, úgy, ahogy eddig a cicát, a sajtot és a tisztát hívta). De tudja mondani azt is, hogy TÓTA (=tócsa) meg még ezt-azt, noha a kommunikációt alapvetően az ODA-ODA formulára építi, amivel a tapasztalat szerint szinte bármit ki lehet fejezni.
Tegnap este meg kirúgtam a hámból (tanszékvezetői szülinapi bulin voltam, amire csodaszép ajándékot csináltunk), a fiúk pedig ketten maradtak a fürdetésre és az altatásra, és lám-lám gond nélkül abszolválták az egészet.
Most meg itt volt a gömbölyödő pocakú, meg az idegenbe szakadt barátné, és Ágó őket is megtanította főzni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése