Az absztrakcióról

Nem tudom, mikor kezdenek a gyerekek képessé válni arra, hogy "elvonatkoztassanak".
Kb. egy hónapja volt, hogy egy esős napon Ágóval elmentünk egy drámapedagógus által vezetett foglalkozásra, ahol a gyerekek (inkább 3-4 évesek voltak, mint 1,5) a víz alatti életet játszották el (mosogatószivacs volt a hal, krepp papír a hínár meg ilyenek). Ágó imád mosogatószivaccsal csiszmákolni, így végső soron nem is lógott ki a sorból, még arra is rá tudtam venni, hogy a szivacsot ne csak ide-oda húzgálja, hanem esetenként bújtassa át a krepp papír hínárom alatt. (Oké, mondjuk itt történt a híres eset, amikor is Ágó-Misimókus megette a tananyagot: ui. az egyik anyuka - hogy a kis halacskáknak legyen tápláléka is - felajánlott néhány szem pogácsát. A többi gyerek szépen összemorzsolta a pogikat és szétszórta a halak között, velük szemben Ágó önnönmaga fogyasztotta el az étket.) Minden esetre az egyértelmű volt, hogy Ágó véletlenül sem hiszi, hogy a mosogatószivacs halacska lenne.
Mostanában jobban figyelek erre a dologra. Mondjuk azóta, hogy egyik este alig lehetett kivakarni a kisfickót a kádból, mire megkérdeztem, hogy: "Csak nem itt akarsz aludni?" Mire Ágó már dőlt is hátra, és ha nem kapjuk el, bizony leheveredett volna a vízben. Vagy ugyanígy: "Ágó, ha nem nyitjuk ki a dugót, hogyan fog eltűnni a víz a kádból? Csak nem fogjuk kiiszogatni belőle?" és már dőlt is előre, hogy kortyoljon egyet.
Itt van még a zebra esete is. Ágó szerint a zebra állat azt mondja, hogy "grrrrr". De legújabban, ha közöljük vele az útirányt és a tervben zebrán való áthaladás is szerepel, akkor ő helyeslően "grrrr"-t felel.
De a legcukibb az ma volt. Az újabb esőzés tiszteletére elővettem a még Frankfurtban szerzett maci-összerakót (fej-test-láb). Szépen szétválogattam fejekre, testekre/pulcsikra és lábakra a szettet. Ágó választott egy fejet, mire megkértem, hogy akkor keressen hozzá pulcsit is. Erre ő felállt, majd némi tétovázás után (hogy inkább a szárítóhoz menjen-e) elrobogott a mi szobánkba és előhúzott a ruhásszekrényből egyet a pólóim közül, amit aztán ragyogó arccal hozott vissza a macifejhez és próbálta hozzáilleszteni.

Hát így állunk. A legfőbb tanulság, amit per pillanat meg tudok fogalmazni az az, hogy talán jobb, ha egyelőre nem mondok neki olyanokat, hogy: "És ha X.Y. a kútba ugrik, akkor te követni fogod?"