Nem tudom, mi van mostanában, de piciÁ harmadszor kel sokkal korábban a szokásosnál. Ma egy óra alatt sikerült visszaaltatnom, mert akárhogy is, de a fél hat előtti kelés nálam nem fér bele. Nagy hasznát vettem egy kedves ismerős kb. 500 oldalas könyvének, amit többször végigpörgettem piciÁ szeme előtt, ettől végül - azt hiszem - hipnotizálódott és végül elaludt.
...
Azóta eltelt egy nap, ma csak 8-kor keltünk. De azért még nem bízhatom el magam, mert volt már ilyen, aztán jött megint a koránkelés.
Na, mindegy.
A szavak egyre többen vannak: KÁKU (=kátyú, egy mondókában), volt már olyan, hogy AUTÓ, PUH (=pók), KÖ_TE (körte), TÁPI(KA), ma többször elhangzott, hogy PAPRIKA (nem teljesen így, de nem tudom visszaadni az eredetit), PÁPU (egyszer sikerült a tervezett PÁVA is, egyszer meg PÁPA lett belőle), GIGA (=CSIGA), sokszor meg csak hirtelen elismétli, többé-kevésbé jól, amit előzőleg mondtunk.
Időközben - a még fel nem sorolt - jelek is sokasodtak. Nagy kedvencem a meggylekvárt és a meggylevest jelző felső ajak nyalogatás. De nem rossz a kézmozdulat sem, ami a csiga mondogatását jelzi (csigabigát rajzol a levegőbe).
Napok óta nem vert meg senkit a játszón, sőt inkább az történik mostanában, hogy kiveszik a kezéből a játékot, ő meg áll bambán. Azt hiszem, túl sokat mondtuk neki, hogy hagyjon másokat is játszani a játékokkal. Majd visszacsináljuk :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése