Mondjuk az szuper lett volna, ha a távozást nem egy földön fetrengős-üvöltős magánszám közepette ejtjük meg, de még így is nagyon jó kis délelőtt volt. A hisztiben én is hibás vagyok, ui. azt ígértem, hogy megnézzük még egyszer a terepasztalt, mikor megy rajta a villamos, de sajna eljátszottuk máshol az időt és addigra vége lett. De csomó mindent látott, kipróbált, kérdezett, magyarázott. Gond nélkül autózott az ikrek között ücsörögve, abszolút jól érezte magát. Sajnálom, hogy így ért véget, de ez benne van mindig a pakliban. Szerencsére az ikrek anyukája (aki egyben a sofőr volt) sokat látott, sokat tapasztalt három gyerekes anyuka, aki abszolút nem akadt fönn a hisztin, nem látott el jótanácsokkal és nem kérdezősködött. Mikor nagyjából lenyugtattam Bágót és volt remény, hogy második nekifutásra be tudjuk tuszkolni az autóba, akkor ő egyszerűen úgy viselkedett, mintha valamelyik saját gyerekéről lenne szó, felkapta, megpuszilta és elmondta neki, hogy muszáj beszállnia most már az autóba. Sikerült is.
És hogy tényleg nem borította ki ez a kis intermezzo azt az is jelzi, hogy elhívott legközelebbre is, amikor ők majd mennek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése