Fiúk

Nocsak, ez piszkozatban maradt, de témában idevág (a szünet közben született).

A karácsonyi szünet az jó.
Jó itthon lenni a két kismajommal meg az egy naggyal. A legpicibb az bohóc és végtelenül lurkó: felmászik, beleül, kipakolja, felmászik, eldugja, megharapja, felmászik, kiborítja, fejére teszi. Közben rengeteget ügyeskedik, és nem csak nagymozgásban, de az aprókkal is nagy lépésekben halad. Formabedob, rúdra ráhúz, kockát rak, sőt a duploval is próbálkozik. Ezerrel másolja a bátyját, aki meg végtelen cukin segít neki. És nagy beletörődéssel nézi, ahogy Andor mindent lerombol. (Ez engem néha zavar, de Ágó tényleg nem tűnik úgy, mint akit bánt a helyzet. Van, amikor meg akarja védeni az építményét, olyankor előre szól, hogy Andort a közelébe se engedjük. Mi pedig próbálunk olyan félórákat-órákat csinálni, amikor Ágó nyugodtan építhet, játszhat, mert Andort biztonságos távolba helyezzük.)
Ágóról meg azt akartam írni, hogy: 1.) bár utál usziba járni, az utolsó napon mégis úgy tűnt, hogy őszintén szomorú, hogy már nem volt úszás, sőt elhangzott a szájából, hogy "Tita, én nagyon szeretek úszni." Hát, ki érti ezt. (Elmondta azt is, hogy nem úszni nem szeret, hanem az öltözködés miatt van kiakadva.) Vmelyik nap meg hajat mostunk, és egy órát feküszkélt hanyatt a kádban, alig bírtam kirángatni végül a víz alól.
2.) Mérhetetlen maximalista. Ma pl. sírni kezdett, amiért nem sikerült kb. 10 perc alatt megtanulnia olvasni... Jaj, mi lesz még!
És - valszeg pont az ilyenek miatt, na meg biztos azért is, mert én meg folyton rászólok mindenért - mostanában azt mondogatja, hogy ő egy tökfej. Na, ezt sem szeretném, ha így maradna.
Viszont nől az önkritikája. Ma a Shreket néztük este, amiben Shrek azt mondja a szamárról, hogy: "Nem az a csoda, hogy beszél, hanem az, ha néha elhallgat." Mire mondtam, hogy ilyen alakot én is ismerek, Ágó pedig rögvest magára ismert :)