Ma egyszer csak odaszalad és felkiáltott:
- Hű, micsoda hatalmas disszertáció!
ami azért nagyon jól esett.
Mint ahogy az is, amikor tegnap, amikor épp nem voltam túl jó passzban és ezt szóvá is tettem, odajött és megpuszilt, hogy könnyebben menjen az írás.
Nagy könnyebbség, hogy elfogadja, hogy most ez az izé az első, nem ő, de remélem, hamar a végére érünk ennek az időszaknak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése