"Úgy tűnik, én rossznak születtem"

Az úgy volt, hogy a kedd reggeli agyrém közepette kiabáltam Ágóval. Mert ilyenkor (csak, hogy megpróbáljam kimagyarázni magam) az van, hogy én kicsit ideges vagyok a napi teendők előtt, ő viszont arra a kérésemre, hogy induljon cipőthúzni azzal felel, hogy "de még csak most akartam elkezdeni játszani Bambival" és nekilát újabb játékokat lepakolni a polcról. Ilyenkor szó szót követ, rendszerint egyre hangosabban. Egy ponton aztán már mindenki kiabál és/vagy sír.
Na és akkor ma egyszercsak azt mondtam, hogy tőlem csináljon, amit akar, akkor elindulunk nélküle. Erre előbb nagy hallgatás volt, aztán próbált kapcsolatba lépni, de én nem reagáltam (mondván, majd akkor beszélünk újra, ha felöltözött). És akkor potyogni kezdtek a könnyei, mint a záporeső. És elhangzott a címben szereplő mondat.
Na most mondjátok meg. Hát miért nem azt gondolja ilyenkor, hogy én menjek a pics@ba, miért magát vádolja? Én drága kis majmikám.

Nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy egy ilyen reggel megmagyarázza, hogy azután miért pisil be alvás közben az oviban (oké, fosott is :), de szeretném hinni, hogy nem én voltam az ok, hanem az ebédhez elfogyasztott sok víz (a másikra meg nem valami vírus - merthogy Bambi továbbra sincs teljesen jól - hanem a paradicsomos húsgombóc után fogyasztott csokitorta).