Kedves Naplóm,
ma lezajlott életem második küzdelme a számítógépes vírusokkal. Nem merném azt mondani, hogy ezúttal is én jöttem ki győztesen a harcból, bár az, hogy most írok, elég biztató jel.
A "Pro shield" nevű vírussal küzdöttem, ami annyira ravasz, hogy anti-virus programnak adja ki magát, de közben minden .exe file-t működésképtelenné tesz. Egész szörnyű délután okozott ezzel, mivelhogy éppen az utolsó levéltárazót és maxi-írós időket tervezem, meglehetősen szörnyű lenne gép nélkül.
Aztán eszembe jutott az én okos testvérkém tanácsa abból az - első vírus elleni harcos - időből, amikor ráadásul Angliában voltam*, nevezetesen, hogy használjam barátunkat az internetet. Oké, mondjuk okos voltam, mert tudtam, hogy mit keressek (ugyanis magamtól rájöttem, hogy ez a magát vírusirtónak kiadó izé maga a vírus -- nem volt nehéz, ui. látványosan pénzt és adatokat akart belőlem kicsalni --), de aztán rákerestem, követtem az útmutatásokat és legyaptam innen. Igaz, közben az avast! újabb verzióját is telepítettem, és mint már máskor is (ezt nem is tudom honnan tudom), az történt, hogy az én kis letöltött vírusírtóm meg az avast nem szerették egymást. Ettől a gép még rosszabb állapotba került, mint amikor vírusos volt (nem rosszabba, lényegében ugyanolyan használhatatlan volt, csak más okból, nem részletezem). No, de aztán - úgy látom, hisz már percek óta írok - most működik, mert az avastot leszedtem.
* van ebben valami különösen genyó; mintha a vírusok éreznék, hogy mikor totálisan fontos a gép, és akkor támadnak. Angliában ez (vagyis egy másik gép) volt a fő kapcsolatom az itthoniakkal, meg nem mellesleg azon dolgoztam. Meg most is: írni kéne, utazni kéne, erre tessék. Hát kedves víruskáim, rohadjatok meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hmm... avast! for ever!
VálaszTörlésDe persze vesszenek a vírusok!