Ma annyira kulturálisak voltunk, hogy anyu+apu jóvoltából elmentünk a Müpába meghallgatni a BFZ-t. Az orgonaülésre szól a bérletük, így akár bele is köphettünk volna a zenészek kottájába, de mi jól nevelten csak ámultunk és bámultunk, hogy ebből a szögből mennyivel mozgalmasabb egy hangverseny. Á kedvence az üstdobos volt, aki elképesztő ügyesen hangolta újra a hangszerét minden nagyobb ütlegelés után. Meg persze nagyon vicces egyszer a karmestert is szemből figyelni, nem csak a hátát nézni.
Csak egész keveset aludtam közben (mert féltem, hogy kinyílik a szám és lebicsaklik a fejem, és mit fog szólni akkor az egész velem szemben ülő publikum).
Itthon nagy vidámság fogadott, csak Bágó nem akart aludni menni, aztán követelte a kockás párnahuzatkáját (amit reggel mostam ki), aztán kicsit verekedtünk (ő arcon vágott, én az ő kezére ütöttem), aztán nagy békében elaludtunk.
Mikor felébredtem rögtönzött adóbevalló szakkört csináltunk, és úgy, mint a nagyok, asztal mellett ülve töltöttük ki a papírjainkat (ezt csak azért írom, mert azt hiszem egy éve azt is megörökítettem, hogy az ágy tetején ülve, pizsiben csináltam az egészet -- a pizsi most is megvolt).
Most meg akkor neki lehetne állni dolgozni, de azt is lehetne, hogy egyszer éjfél előtt fekszem le.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése