Szóval ez egy ilyen blog. Vagy Ágó vagy disszertáció. Bocs, ez van, kedves olvasók. Ígérem, majd ha egyszer végzek az írással, akkor biztos sokkal szórakoztatóbbá fogok válni. Egyszer, régesrégen, nem is emlékszem igazán, lehet, hogy nem is igaz az egész, szóval valaha mintha más dolgokról is képes lettem volna beszélgetni, mint a fiamról vagy a disszertációs tökölésről. De mondom, ki tudja, nem tegnap volt, az biztos.
Most mégis az utóbbival kapcsolatban teszek egy észrevételt. Az van, hogy amikor már majdnem egy fejezet végére érek, akkor hirtelen lebénulok és csak nem bírom befejezni. Vagy eszembe jut még valami, amit mindenképpen bele kell írni, vagy épp ellenkezőleg, azért bénázok, mert töröm a fejem, hogy van-e még valami, amit bele kell venni.
Mindezt ma sikerült azzal tetéznem, hogy megfeszítettem a nyakam valahogy és most jobbra és lefelé nem tudok fordulni.
Volt ma bölcsi is, de azt hagyjuk (nem volt annyira rémes).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
NEKED is pussz!
VálaszTörlés