Egyenes

No, ez az elmulasztott-csekkek-ügye jó volt arra, hogy kicsit visszabillentsen az egyenes kerékvágásba. Már a komódon is elkezdtem rendet rakni, meg elpakoltam egy rakás könyvet, és elküldtem egy új fejezetet. Most kell majd ügyesen megtartani a lendületet. Valahogy.

Tegnap egyébként - hogy visszatereljem Bágóra a szót - nagyon felháborodtam egy anyukán a játszón. Az történt, hogy csinált valami homokformát a kislányának, aki viszont eltrappolt a homokozóból. Ágó viszont odament és szépen szétgereblyézte a homokformát. Mire én odaértem (közben Bágó kisautóit hajkurásztam) az anyuka éppen ott tartott, hogy: "most nézd meg, mit csináltál!" Mondtam Bágónak, hogy csinálja vissza a formát a néninek, biztos annak örülne. A néni erre replikázott: "Nézd csak meg, segíts megcsinálni. Tudod én mennyit dolgoztam ezzel?!" Ez volt az a pont, ahol Bágót szépen odébb tereltem, mert félek, hogy pillanatokon belül szóvá tettem volna, hogy ha neki egy fagyiforma megcsinálása akkora meló, akkor bizony komoly problémái lehetnek. Bágónak is csak annyit mondtam, hogy legközelebb bátran mondja az ilyen néniknek, hogy egy homokozóban bizony megesik az ilyesmi.
Nem is tudom. Talán ez a történet nem is hangzik különösképp furcsán, de én annyira felhúztam magam rajta, hogy egy f*szkalap úgy gondolja, hogy a homokozóban kell a gyereket megtanítani a mások (felnőttek?) munkájának tiszteletére, hogy még most is megemelkedett a pulzusom, ahogy visszagondoltam. Az a nagy szerencse, hogy végtelenül türelmes vagyok. (Nem végtelenül: a múltkor beszóltam egy lánynak a villamoson, aki két megállón át nézte, hogyan kapaszkodik a pici Bágó ezer ember lába között ácsorogva, miközben ő kényelmesen terpeszkedett egy széken és három-négyszer jól átnézett rajtunk.)