Aztán anyu olyan jól visszarakta a kigurult gyereket az ágyába, hogy reggel 9.46-ig aludtunk (na jó, addigra Á is visszarakta egyszer, meg én is, sőt én ott is maradtam mellette), amire szintén nem volt még példa, mióta hárman vagyunk. Mondjuk így egy kicsit késésbe kerültünk a 10-re meghirdetett mézeskalács-sütő partihoz, de azután lefaragtuk a hátrányt és még ebéd előtt megsütöttünk ezer mézeskalácsot (hogy aztán délután még kétezret süssünk).
Igaz, piciÁ nem aludt el - és azóta se, apája most küzd vele -, én mégis leléptem, mert ma mehetettem egy ajándékért, amit valaki kapni fog. Lerajzolom, merre jártam: egyes részeken én voltam az első, aki nyomott hagyott a hóban. Majd kiköptem a tüdőm, szakadt a hó, el voltam tévedve, de tök szép volt. Mondjuk közben aggódtam picit a fiúkért, meg arra gondoltam, hogy mennyire vicces ez. Mert. Majd elmondom, kié az ajándék, ha már megkapta. Nevetni fogunk rajta mind.
Ha most végre elaludna, az lenne csak a szuper,
de azért így is az év egyik legtutibb két napja van mögöttünk, és perpill nagyon szeretem a havat is, mert igazi karácsonyi hangulatom lett tőle.
:-)
VálaszTörlésna, akkor jó!