Helyzetjelentés vol. 2.

Persze, hogy nem érte el a csatlakozást. De azért mindjárt indul most már, remélem.
Közben mi jól mulattunk, igaz a "golyós bolt" zárva volt, de helyette elmentünk ("Csizmában, kérem szépen! Nem kell csizma! Nem kell csizma!) a vonatos kávézóba. Aztán minden rendben ment este is, a szokásos kis kötelező körökkel: nem akar fürdeni, pisilni a bilibe, nem akar - jé, ma akart - vacsorázni, hol a számítógép!? "Mesét nézni számítógépen! Apuka elvitte káeshába. Mesétnéznimesétnézni!"
A menet a lecsillapítás után ma a következő volt:
- mese könyvből (Kisvakond és a város: a kedvenc részek, amikor az úthengeres bácsi azt mondja, hogy "Én még ilyet nem pipáltam!", ill. a takarítónénis rész)
- tej elfogyasztása (korábban ez mindig sötétben zajlott, de az a meglátásom, hogy Ágó kezd félni dolgoktól, többek közt a sötéttől, de nem mondja, mert azt hiszem, nem ismeri a "félni" szó jelentését. Csak üvölt, ha lekapcsolom a lámpát, ami azért mégis elég egyértelmű jel. Szóval tompított lámpafényben vacsi.)
- hintaszék ("Mesélni Bogáncsról!") mese - ma volt egy olyan kis intermezzo is, hogy vigyünk inkább át a hintaszéket az ő szobájába, de a kezdeményezést sikerült azon nyomban elfojtani.
- át az ágyba ("Hintaszékbe vissza!", "Mesélni Bogáncsról!)
- mese
- részemről alvás szimulálása
- Ágó részéről végeláthatatlan monológ: "Elmentünk a golyósboltba, zárva volt, sötét. Golyósboltban sok autó: betonkeverő, rendőrautó, dömper, tűzoltóautó, fekete autó, fehér autó. ... Ez a mi utcánk. (adatvédelmi okokból nem írom ki, de itt elmondta szépen, hogy hol lakunk) Ez a Bori utcája. Bori utcája melyik, Tita? Fruzsi utcája. Panna utcája melyik, Tita? Ez a Bori utcája. Villog, autó kijöhet." És így a végtelenségig. Vagyis egyszer-kétszer még felszólított, hogy meséljek a Bogáncsról, de én kitartóan aludtam, így hirtelen elhallgatott és elaludt. Drága kicsi manó.

Még volt időm felhívni Á-t, aki már a beszállásra várt. Most azt írja a cucc: gate geschlossen.

Ja, ha már így benne vagyok, akkor a beszéd kapcsán leírom azt a fejleményt, hogy a picuriÁ képes a személyes névmások használatára, most már magát is "én"-ként nevezi meg néha, valamint tudja őket ragozni is és kb. el is találja: "nekem", "neked", "tőled". Ez nekem roppantmód tetszik.