Arról, hogy az előbb még egész mást akartam írni,

de közben megnéztem a repterek jövés-menésjelentőjét és arra a felismerésre kellett jutnom, hogy Á valszeg nem fog hazaérni ma, de ha mégis, akkor sem azzal a géppel, ami még emberi időben jön. Mert a jóég tudja miért (nem is érdekel), ma Kansaiban sem szálltak fel rendben a gépek, vagyis már indulásnál összeszedett kb. két óra késést, épp annyit, amennyi az átszállásra jutóideje lett volna Frankfurtban. Szóval, lehet, hogy ma Frankfurtban éjszakázik, de hát végül is egy éve is így volt (igaz, akkor nem a reptéren), micsoda nosztalgia!

Mondjuk eredetileg is valami olyasmit szándékoztam írni, hogy elég furcsa, hogy annak ellenére felkel a nap, hogy Á nincs mellettem.
Elvittem a kisebbet a bölcsibe. Nem nagyon akart, nyafikázott, látszott, hogy egész egyszerűen rossz a kedve. Hiányzik az apukája, aki "elment a káeshába japánba, dógozni", ráadásul "apuka elvitte a számítógépet, dógozik japánban", tök kedvetlen, alig-alig nevet. Vagy csak én látom így, mert én így érzem magam. Rémes lehet kamionsofőr nejének lenni, meg egyedülálló anyának/apának. Ezek a kis manók minden apró rezdülését megérzik az embernek. Nem lehet, úgy tenni, mintha jókedvem lenne, ha közben nincs. Nem lehet átverni.
Jó, azért ennyire nem tragikus a helyzet, sőt, szerintem tök jól vesszük az apumentes napokat, amiben nagy segítségünkre van az összes barátunk és ismerősünk, akik szerencsére pont jókor tűnnek fel és hívnak át egy délutánra/délelőttre bennünket.

Amikor hazajöttem a bölcsi-bolt-posta körútról, gondoltam, hogy meghallgatom a Pilinszky verseket, amik megvannak cd-n, de aztán megijedtem, hogy tényleg meghallom még a végén, hogy "Kimondhatatlan jól van, ami van./Minden tetőről látni a napot." és inkább letettem a vállalkozásról. Helyette hallgatom azt a cd-t, amit B. hozott és akkor azt hittem, ez nyári zene, de nem, ez téli is.

Ja, és tudjátok mi a legdurvább? Hogy annyira fejlett jellem vagyok, hogy még most sem estem kétségbe, pedig igazán nem tudom, mit fog szólni piciÁ, hogy az ígérettel ellentétben ma sem lesz még apukája. És mit fogok szólni én.

Továbbá, mivel így állnak a dolgok, ma nem írok egy sort se a dissz.-ből várhatóan. Hanem takarítok és ha marad idő, elmegyek ajándéknézőbe. Mikor máskor?