Felkészültünk

Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen: szép új kabátom, sálam és sapkám+kesztyűm van, jöhet a zimankó.
Ami azt illeti, jön is. Egyelőre csak az ablaktáblák zörögnek tőle, meg szegény Á eszegeti a reptéri reggelit, ahelyett, hogy a repülőn felszolgáltat eszegetné. Én meg picit izgulok, hogy felszáll-e ma, vagy inkább itthon alszik a finom meleg ágyikóban. Háromból két reggelen úgy szoktunk kelni, hogy Á már nincs itthon, de ma nagggyon üres volt nélküle a lakás. Azért szerencsére a picikébbÁ boldogan caplatott át a bölcsibe és anélkül vetette bele magát a játékokba, hogy akár csak hátra nézett volna. Furcsa érzés, de sokkal jobb, mint amikor sírva-bömbölve hagytam ott.
Ja, és kaptunk szánkót (témavezetői szánkót, biztos a disszertációm is könnyedén fog siklani most már).