Kipróbáltuk a szánkót, de nem aratott egyértelmű sikert. Ámbár lehet, hogy csak arról volt szó, hogy Ágó már nagyon jött volna hazafelé. Akármilyen jó neki akárhol, azért legjobban hazafelé szeret menni. Sötét is volt, hó is. Aztán a hazafelé úton kb. ezeket mondta: "Mama! nem szeretünk gyorsan menni!", "Tita! Nem beszélgetni.", végül, mikor végre találtunk parkolóhelyet a háztól nem túl távol, közölte, hogy: "Vissza, papához." (Azok után, hangsúlyozom, hogy tegnap este nem akart elaludni Bligeten, hanem inkább haza akart volna jönni.)
Most M mama itt alszik, jó volt nekem, hogy nem kellett a nagy hideg lakásban rögtön szembenézni Á itt nem létével. És bár 21.00-ra mama éppúgy elaludt, mint Ágó, azért most is jó érzés, hogy ott szuszog az ágyunkban.
Én meg mondjuk megpróbálok most dolgozni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Na ja, ha teljes elsötétítés van, mit tud egy magamfajta nagyi csinálni a meleg, puha Zsuzsi-ágyban? Bizony elaludtam. Ugyan néha jött egy Zsuzsi-puszi, de az csak jót tesz az alvókának :-)
VálaszTörlésA "meleg, puha Zsuzsi-ágy" az valami gúnyolódás? Mintha reggel valami másfajta élményekről számoltál volna be. A Zsuzsi-puszikat vállalom, az tényleg volt.
VálaszTörlésAz ágy is finom volt, csak túl korán beszéltünk róla. Amikor ki kell bújni, akkor egy ágy sem finom, mert csak addig az, ameddig benne vagyok!
VálaszTörlés