További hírek a hisztiről

Szerintem annyira szépen összefoglaltam, amit a hisztiről mondani tudok, hogy átmásolom a magánlevélből ide is:

"Nem tudom, néha vannak ilyen hisztiperiódusok. Pl. a szakirodalom is ismeri a TT (azaz Terrible Two) elnevezésű korszakot, amely a gyermek - pápámm - 2 éves kora körül köszönt be és temérdek hisztivel jár. Magyarul az a dackorszak. Ágónak volt olyan, de nem volt különösebben rémes (vagy ezt csak most gondolom, nem is tudom).
Ez mostani lehet pl. attól, hogy jön az ovi.
De lehet attól is, hogy csak.
Sikerült benne kifejlesztenem egy egész jó kis tudományt: nevezetesen, hogy az esetek többségében el tudja mondani, hogy mi a baja. Ami tök sokat segít.
Az esetek többségében az a baja, hgoy valami nem úgy történik, ahogy ő megszokta vagy ahogy ő eltervezte. A szokás az nagyon nagy úr mifelénk. Nem mondom, hogy a gyerek autista, de azért vannak húzásai, amit simán el tudnék adni úgy is, mintha. Az eltervezés nehezebb ügy, merthát ugye azt tök nehéz megmagyarázni valakinek, aki ahhoz van szokva, hogy körülötte forog a világ, hogy hát mégse. Hogy pl. hiába akarja ő, hogy a kukásautó egyenesen menjen, ha egyszer ott egy behajtani tilos tábla van.
Ja igen, sok esetben meg lehet győzni azzal, hogy vannak szabályok, amikhez tartani kell magunkat. És ez megnyugtatja. A szabály az szabály, lehet utálni, de el kell fogadni.

Az igazán genyó a dologban, hogy persze a hisztiről tudja, hogy az fegyver ellenünk, és hogy hát tényleg beadjuk a derekunkat, hogy ha elég jól csinálja. A vicc meg az, hogy néha ő maga is fáradt egy elég jó műsorszámhoz, ezek azok az esetek, amikor elmondja - mint ma is - hogy ő most úgy fog csinálni, ahogy ilyenkor szokott, de nem csinál mégse, mert egy rendes hisztiben nem csak mi, de ő is nagyon elfárad :)"

VISZONT szeretném leszögezni, hogy mondjuk a tegnapi nap tényleg húzós volt, de azért az esetek többségében Ágóval elképesztő vidám az élet, sőt még az ilyen hisztik után is rendszerint az van, hogy odabújik, megsimogat, megpuszilgat. A hiszti az egy afféle tehetetlenség is, nem igaz, hogy csak fegyver ellenünk. Neki is rossz. Ha túl van rajta, megkönnyebbül. Olyankor megállunk egy picit, összebújunk, biztosítjuk róla egymást, hogy mi barátok vagyunk és kész, az élet megy tovább és tök jól érezzük magunkat.