"Tök jófej volt egész nap."

Ezzel értékelte Ágó mai teljesítményét az óvónéni. No, ezt jó volt hallani.
Mikor odaértem, még feküdt a kiságyában, de ébren volt. Állítólag aludt valamennyit, amit alátámasztani látszik a délutáni hangulata is. Jókedvű volt, igazi nagyfiú: ovi után könyvesbolt, ott játék, aztán haza, itthon játék, vacsi, most fürdik az apukájával.
Egyedül arról nem akar hallani, hogy ott kelljen aludnia még egyszer. "Szeretek játszani az oviban, szeretek a kimenni is, meg ebédelni. De aludni azt nem akarok ott soha soha soha!"
Amivel persze elárulta magát a kismuki: minden okés, amit már picit is megszokott. (Reggel simán berohant, úgy kellett utánaugrani puszit adni, holott egy perccel korábban még zokogott.) Annyira remélem, hogy az alvás is ilyen okés lesz, és szépen lassan elkopnak majd a hisztik. Most azért még lesz, amikor aludni indulunk, abban egész biztos vagyok. És persze a jövő héten összevont csoportok lesznek, meg is kérdeztek az óvónénik, hogy hogy állok szabadidővel, mert ha tehetem, inkább ne vigyem be Ágót. "Örüljünk, hogy ilyen jól állunk, ne rontsuk ezt el azzal, hogy idegen gyerekek és óvónők közé megy. Nagy olyankor itt a káosz." Egész nap ezen morfondíroztam, hogy mit csináljak, jól esett, hogy eldöntötték helyettem.