Du. minden nagyon vidám volt. Gyanúsan vidám.
És akkor lefekvéskor, amikor én már félálomban szenderegtem mellette, egy hároméves kisfiú szipogni kezdett, majd kitört belőle a zokogás.
"Nem akarok holnap oviba menni." "Nem akarok tűzoltó lenni. Semmise akarok lenni, csak Ágó." "De Tita elmegyek veled dolgozni. Csak az utcáról nézlek. - De Ágó, zuhog az eső. - Keresek magamnak búvóhelyet. Megvárom míg kisüt a nap. Vigyél magaddal."
Nem sírtam el magam. De közel jártam hozzá nagyon.
Sok mese, sok simogatás.
"De az apuka dolgozzon kevesebbet és akkor vigyázhatna ő rám."
- Nyugi Ágó, most aludjunk, az a legfontosabb, bújj ide, itt alszom melletted, aludj most már. Te a mi kisfiúnk vagy, csak a miénk. Az oviban vigyáznak rád, de mi vagyunk az anyukád és az apukád. Nem adunk senkinek.
"Az óvónéniknek se adsz, Tita?" - Dehogy adlak, te kismanó, itt van a helyed mellettem. "Jó."
És pár perc múlva egyenletes szuszogás jött a párnája felől.
Nem lesz könnyű a holnap reggel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
:-(
VálaszTörlésügyes voltál és hős!