2011. október 14., péntek
A bal lábam
Na jó, azért volt egy igencsak aggasztó momentum az elmúlt éjjelben. Ágó 3.40 körül felrikoltott, hogy "Tita!?" és én persze azonnal elindultam, hogy megnézzem, mi a baja. De egyáltalán nem jutottam messzire, mert összeestem az ágy mellett. A bal lábam ugyanis egyáltalán nem működött. Éreztem, mozgott, de nem tartott meg. Felálltam, újra léptem egyet és újra seggre estem. Elképesztően furcsa volt, persze ijesztő is, de azt hiszem, félig aludhattam még, mert nem is fogtam fel rendesen az egészet. Kiáltottam Ákosnak, hogy menjen, mert én nem tudok járni. Aztán megmozgattam a lábam és egyszerre csak újra tudtam menni. Talán elzsibbadt csak, de nem éreztem az olyankor szokásos érzést. Mozgott rendesen, ha ültem, de nem bírt el. Mintha a combomban éreztem volna valamit, de az lehet, hogy csak a mostanában szokásos izomláz a bicajozástól. Legalábbis reggelre inkább a derekamban éreztem valami furcsát, ott, ahol olyan rémisztően szokott kattanni, ha oldalra hajolok. Lehet, hogy becsípődött egy ideg? Minden esetre baromira nem szeretném, ha ez megismétlődne.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jaj Picike!
VálaszTörlésÍrtam ide neked egy hosszút, de a T-akármi éppen leállt és minden kitörlődött. Lehet, hogy az égiek nem akarták, hogy írjak.
Mindenesetre majd mindent megbeszélünk szombaton.
elöljáróban annyi:
- nem szeretsz vasalni, messze a pince!
- NEM KINEVETNI MAJD A KUKÁSAUTÓT ÉS TÖRPILLÁT!
Millió pussz :-)
Kukk!
VálaszTörlésElzsibbadt. Nekem is van, hogy a karom ilyen. A bicajozástól meg extrán megizmulsz és biztos az is számít valahol. Na, majd tekerünk egyet a Pilisben, remélem, van hógumija a Puccosnak.