Kastély és húsvét

Az a helyzet, hogy a múlt héten teljesen kizökkentünk a kerékvágásból. Előbb elmentünk üdülni, mert hazajöttek a Távoli Rokonok, aztán meg elmentünk húsvétolni a Nemannyira Távoliakhoz. Bágót ennek megfelelően nem is mertem ma bölcsibe vinni, mert egy hét az pont elég arra, hogy teljesen elveszítse az itthoni ritmust. Bár - egyébként - úgy tűnik, nem veszítette el, de azt hiszem, ő se bánta, hogy ma még itthon maradt.
Holnap megnézzük az ovit. Most úgy tűnik, hogy kicsit várja, kíváncsi. Majd meglátjuk, de nagyon remélem, hogy jó benyomást tesznek rá, sok múlhat még azon.

Hamarosan lesznek fotók is, de igazság szerint dolgozni kéne, nagyon-nagyon. Most épp az - a disszertációírók körében állítólag közismert - állapot állt elő, hogy akartam írni egy rövid fejezetet, de valahogy ez is hosszú lesz. Pedig igazán nem akarom, én haladni akarok a vége felé, minél gyorsabban. Mondjuk ebből a szempontból ez a hét aligha vált a javamra.