Ahhoz képest, hogy három éve inkább felgyalogoltam a 7. emeletre gondolkodás nélkül akárhol, mióta Ágó megvan, eleinte a babakocsi miatt, most meg a tempó és a cangamanga okán sokat-sokat liftezünk. És mondhatom, bátor vagyok, nem is tudom, mikor láttam olyan liftet utoljára, amibe inkább nem szálltam be.
Aztán ma hazafelé Bágóval beragadtunk itt a házban.
Nem mondom, hogy nem lett szaporább a pulzusom és nem izzadt egy picit a tenyerem, de mivel ott volt ez a kismukkancs, kénytelen voltam önuralmat gyakorolni (bár azt hiszem, egyébként sem kezdtem volna sikítozni). Szerencsére a közös képviselő és a liftesek is gyorsak voltak (a közös képviselőre csak azért volt szükség, mert a liftben található vészcsengőre először nem jött válasz - de aztán igen, és 10 percen belül jött is a bácsi, akit egyébként kb. kétnaponta egyébként is látunk a házban, merthát ez a lift ez egy olyan).
Bágó is tök cuki volt, mondjuk benne még nincsenek jól kiépült félelmek (igaz tegnap azt mondta, nem csúszik le a nagy csúszdán, mert fél, hogy leesik a szakadékba, de empirikusan bizonyítottuk neki, hogy ez egy tévedés) és remélem, ez az eset sem hagyott mély nyomot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése