Dolgok

Hosszú idő óta ez az első délután, hogy a "szokott" rendben zajlik, azaz én el tudok szökni a játszótérről, hogy a magam dolgával foglalkozzak. Ennek örömére foglalkozom is: előkerestem a szövegeket, amiket este, ha Ágó elaludt, el akarok olvasni. Ha sikerül. Mert mostanában 10 óra körül kászálódok ki a szobájából. Nem azért, mert csak addigra alszik el, hanem mert én is elájulok mellette és képtelen vagyok előbb felkelni. Ez így nem túl hatékony.
Viszont legalább az edzőterembe se járok már mióta. És szerintem nem is fogok, bár cserébe azt tervezem, hogy az ilyen "normális" délutánokon, amíg ők a játszón vannak, addig én majd lemegyek kocogni a Duna-partra. Már csak rá kell vennem magam.
Az április végéig befejezni tervezett fejezettel nem állok sehogy. Vagy legalábbis nem jól.

Az ovi viszont egész jól sült el. Odafelé a Picuri nyiforgott, hogy ő bizony nem jön el oda, és én meg sohase menjek inkább dolgozni. Végül azonban bejött, rohangált a kertben (ami egy szuper szuper kert) és még az óvónénikkel is beszédbe elegyedett. Meg játszott a bent is. Meglátjuk. Egyelőre reménykedem, hogy fel fogják venni tényleg.