Terhességes (főleg)

Úgy terveztük, hogy a kanapétát mint ágyat, apu fogja felavatni, amikor ideköltözik az utolsó napokban, hogy kéznél legyen, ha szülni sietünk.
No, az lett, hogy
- a fene se tudja, mikor fogok szülni. Tegnap B. doktor megvizsgált és csak annyit mondott: "Mindannyian Isten kezében vagyunk, én nem tudom megmondani, hogy maga mikor fog szülni. Lehet holnap, vagy két hét múlva is. Vagy négy." Azért azt javasolta, hogy Á már ne menjen messzire, ha nem szeretne lemaradni az eseményről.
- Á viszont csúful megfázott (ami nyilván külön jó egy januárra eleve betervezett mandulaműtéthez)
Szóval végül a tegnap éjjelt hárman három ágyban töltöttük.
Mondjuk így is én aludtam a legrosszabbul, pedig piciA nyugton volt, de helyette a hasam (méhem) keménykedett egyvégtében. Ja, hát vicces, amikor B doktor azt javasolja, hogy a legelső egyértelmű jelre induljak a kórházba, ne várjak 10 meg 5 perces fájásokra, elég ha 40 percenként jön, máris menjek. Csakhogy felismerem-e én a fájást? Ágónál a magzatvíz kicsurranása eléggé kétséget nem hagyó jel volt, de fájni... Fájt, de csak ott a kórházban, és az rögtön 5 perces volt.
Ráadásul ma a védőnő soknak találta az akármit a vizeletben, amire a diabetológián azt mondták, hogy hát végül is ők is látják, de nem vészes. B doktor szerint se. Azért én persze aggódom, mert ez a piciA ez egy ilyen, hogy aggódom miatta.
Szóval, azt hiszem, holnap még elvonszolom magam tanítani, de az lesz utolsó. Hátha még belefér 1-2 hét pihenés.