Őszi fáradtság

Most, hogy már több ideje tart az őszi szünet, mint amennyit oviba járt, lassan ideje lenne leállnia a hisztizéssel. Nem, nem az ovi miatt, hanem úgy általában. (Egyébként az ovit hiányolja, várja - legalábbis azok alapján, amit mond, és azért nem annyira rafinált, hogy mást mondjon, mint amit gondol... pontosabban tud ilyet, de ez egy többszörösen tesztelt kérdés, és tényleg egyre többször tűnik úgy, hogy hiányolja az ovit. Ami véletlenül sem jelenti, hogy nem fog hisztizni, amikor menni kell újra.) De hiszti az van mindenen. Én meg ráuntam baromira. Egyrészt valamennyire tudom kezelni, másrészt olykor-olykor nincs kedvem kezelni. Hisztizzen, ha az úgy jobb, tessék, rajta. (És nem lesz előbb vége attól, ha megpróbálom kezelni, nem lesz halkabb se az esemény, ha beleavatkozom, így hát ma este a klasszikus kivárásos technikát alkalmaztam. Akár el is tudok aludni lassan, miközben ő 10 centire a fejemtől újabb mesét követel a már megnézett három után.)
Tök fáradt vagyok, nem tudok felkelni és dolgozni az altatás után. Pedig lenne mit, bőségesen.