Nem sok van neki, az kétségtelen. De azért voltak dolgok Á. távolléte alatt, amik pozitívumként értékelhetők. Mindenek előtt az, hogy ha csak egy szülő van, akkor nincs más, akitől engedményt lehet várni, akivel lehet még próbálkozni, ha az az egy nem enged valamit. Így a hisztik száma egészen minimálisra redukálódott, mert az volt, amit én mondtam és kész. Illetve ez persze a másik oldalról is magyarázható: ha csak egy gyerek van, akire figyelni kell, akkor övé minden figyelmem, vagyis nincs hiszti azért, hogy ne másra, hanem rá figyeljek. Ez a dolog praktikus oldala.
Az érzelmi pedig az, hogy az utolsó estén, amikor ugyan már "nagyon izgatott" volt, hogy jön haza az apukája, akkor még engem szorított magához és tőlem kérdezte, hogy: "Te szeretesz engem, Tita?" (Na, papika ide illik a (sic!), mert hogy így mondta, így hogy "szeretesz".) És annyi puszit kaptam, hogy csak na.
Aztán hazajött az apukája, akinek szemmel láthatóan nagyon örült. Aztán már rögtön neki is lehetett állni hisztizni :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése