Ti is unjátok már?

Ha valami másra is kíváncsiak vagytok a mostanában egyébiránt valóban nem különösebben változatos életemből, akkor elmondom mit is csináltam eddig ma, ezen a szép hétfői munkanapon.
Reggel én keltem először (minthogy már lassan szétalszom az agyam a nagy fáradtságban), a srácok kb. negyed órával utánam, hét körül, meglehetősen kábán. Mikor Ágó kapcsolt, hogy ma mi is van, akkor nekilátott sírni-ríni, én meg - mivel már ébren voltam - elég jól tudtam kezelni a helyzetet, úgyhogy végül is reggelizett is, fogat is mosott, el is indultunk hárman egyszerre. Á-tól elbúcsúztunk két sarokkal odébb, tekertünk tovább, közben meséltem a Törpökről (ezt már elkezdtem a felkelés pillanatában, és csak rövid időre szakítottam meg Tesz-Veszből olvasással). Az oviban átöltöztettem, puszilgattam, kifújtam az orrát, letöröltem a könnyeit, betettem a csoportba (ahol elvonult játszani), kipakoltam a szekrényébe, befizettem az ebédet (ehhez előbb pénzt is kivettem egy automatából). Aztán a Váci úti kereszteződésben elhagytam a biciklilakatomat, de ezt csak a bolt előtt vettem észre, ahol le akartam lakatolni a vásárlás idejére. Visszatekertem, befutottam a 4 sáv közé, kihoztam (biztonságos volt a helyzet, nem kellett autók közt cikáznom). Bevásároltam, hazajöttem, kimostam a lepisilt paplanomat, leveleket írtam, álláshirdetéseket böngésztem és számolom a népet rendíthetetlenül.
Na, mit szóltok? Nem túl izgi, mi?

De azért hogy nehogy aggódjatok, elmondom, hogy a szünetben sokat játszottunk Bágóval, bábszínházban is voltunk, Á is volt itthon (valamennyit), vendégek jöttek meg ilyesmi. A szünet jó volt nagyon. És jó lesz a hétköznap is, ha sikerül magammal egyenesbe jönni, mert most azért piszokul szenvedek attól, hogy szeretnék egy normális munkát normális pénzzel, meg főként szeretném, ha Ágó megszokná az ovit.
És persze sokkal okosabban tenném, ha átmennék dolgozni a nagyszobába, mert ott van természetes fény, ami igazán sokat dobhatna a hangulatomon.