2011. november 2., szerda
Sorstárs
Ma találkoztam az utcán egy anyukával, akinek a kislánya ugyancsak októberben kezdte az ovit. A kérdésre, hogy hogy megy a dolog, nagyon szomorú szemmel felelte, hogy "nehezen, nem is tudom lesz-e valaha olyan, amilyennek egy vidám ovist képzelek." Ó szegényem, a szívem majd megszakadt érte. Na és persze magamért.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése