"csak sétálok, csak sétálok"

Szokta mondani ez a szegény icipici, hogy ő az oviban nem is csinál mást, csak sétál és sétál az asztalok között. Ezt némi fenntartással fogadjuk, de ma újabb részletekkel gazdagította a beszámolót. Miszerint csak sétál és sétál, "és ha érzékelem, hogy jön egy óvónéni, akkor odébb megyek, mert nem szeretem, ha megkérdezik, hogy miért sétálok. Csak sétálok és nézem, hogy jössz-e, Tita..."
Szóval ezen a ponton picikére szorult össze a gyomrom és irtóra megsajnáltam.
Arról lehet szó, hogy van minden nap valamennyi idő (max. egy óra lehet, tán annyi se), amikor szabad játék van. Gondolom, ilyenkor sétál, mert ő nem nagyon tud és szeret egyedül játszani. Ha foglalkozás van, abban lelkesen részt vesz (más gyerekek meg inkább abból húzzák ki magukat és az anyukájuk hiába keresgél délutánonként a kiragasztott képek között, sosincs egy se, amin az ő gyereke jele van - na, az se lehet jobb érzés). De ha egyedül kellene elfoglalnia magát, az nem megy, engem vár. Banyek.