Ott töltöm a hétfő délutánokat, olyankor disszertációt írok. Vagy igyekszem legalábbis. Mindig haladok, aztán kétségbe esem, hogy talán nem a jó irányba. Szóval, nevezzük inkább araszolgatásnak.
Ma annyira elmentem itthonról ebéd után, hogy anyu altatta el (ráadásul nem is különösebben nehezen) a legkisebbet, aki totál bepörögve, jókedvűen várt aztán itthon bennünket. Persze a dolognak (a nagy feldobódottságnak) meg is lett a böjtje a fürdést követő éktelen hiszti formájában (de erről nem te tehetsz anyu, egyedül is ki tudjuk készíteni ennyire).
Mikor sétáltam át Krisztához, olyan, de olyan gyönyörűen esett a hó, hogy ezen a télen én még olyat nem láttam. Ígyhát bármennyire is haragszom, hogy még mindig ilyen nyamvadt hideg van, kicsit azért örültem is neki, hogy legalább szépen nyamvadt.
Kriszta lakása meg nagyon kellemes.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
És nekem is segített, mert Ágó igen jól érvelt az ellen, hogy elaltassam.
VálaszTörlés- Világosban nem kell aludni! (öt mese, kétszeri elbóbiskolás után)
Aztán beültünk a hintaszékbe és néztül a hóesést.
- Ágó, nézd a hóesést!
-Miért nézzem?
- Mert szép.
Hihi, erre nem volt felkészülve, nézte, elaludt.
:-)
VálaszTörlés