Ma voltam 5. alkalommal a fitnessz teremben. A két kilométer már meg s kottyan, de a combika meg karerősítést azért megérzem. A legjobb valahogy a futás, pedig utálok futni. Az derült ki, hogy minden a zenén múlik. Amorf Ördögökre nem tudok futni. Cranberriesre nagyon.
Bágó hétfő óta CANGÁzik a kis triciklijén. Már az első alkalommal is sokkal jobban ment neki, mint mikor ősszel elcsomagoltuk a járgányt, de ma, azt hiszem, végképp ráérzett az ízére. Már nem csak félköröket nyom a pedállal, hanem teljesen körbe-körbe. És tök lelkes, élvezi (pláne, amikor nem hisztis napon vágunk bele), ha elfárad és leszáll, akkor is inkább ő tolja, EGYEDÜL, nem szereti, ha beleavatkozom. (Hétfőn új cipőt vettünk neki, a hazaúton egy helyütt leszállt és tolta a cangát. Jött szembe egy nagy pocsolya. Aszonta neki: "A cangát beletolom, nekem új cipőm van, nem tudok belemenni." Pedig nem is mondtam neki, hogy kímélje a cipőjét, de baromi boldog voltam, hogy magától így határozott.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése