Végre

A tegnapi babakoncert Fellegi Ádámnál teljes áttörésnek tekinthető. Ágó hosszú-hosszú idő után végre teljesen fel tudott oldódni és jól tudta érezni magát egy olyan helyen, ahol több gyerekkel volt szervezett keretek között, kulturális programra összezárva. Eleinte itt is bátortalan volt, haza akart inkább menni, de a zene, a hangulat, a könyvek, a nyugodt légkör végül ott marasztalta, sőt. Nekem ez nagy megkönnyebbülés, azt hittem már, sose lesz vége annak a szerencsétlen időszaknak, amibe egy pechesen kiválasztott éneklős-zenélős helyszín miatt cseppentünk. Nem hiszem persze, hogy most aztán örökre nagyvilági ember lett Bágóból, de nyitásnak ez nagyon szép lépés volt.
Ráadásul mi is jól éreztük magunkat.

Más. Írni kéne, micsoda vicceseket beszél, mert ha nem jegyzetelek rögtön, akkor el is felejtem azonnal. (Volt egy ilyen pl., hogy "odébb hányom innen ezt a maszatot", ami valszeg a hóhányásból ered; és van egy új érve, amit sokszor be is lehet vetni: "az építőmunkások nem szoktak..." eztvagyazt, pl. pelenkát cserélni, vacsiidőben vacsorázni, ebéd előtt kezet mosni, ilyesmi).

Nem tudom, még mit akartam.