Voltam ma a könyvtárban. Nem is számítottam rá, de nagyon jó érzés volt. A mikrofilm nézésnél egyébként kevés rosszabb dolog van a világon, de ma meglepetten néztem a kezeimet, hogy milyen ügyesen teszik be a filmet a gépbe. Arra gondoltam, hogy talán még sötétben is menne, annyit tekertem már életemben és ezzel egy időben vissza is huppantam lélekben néhány évvel ezelőttre, rájöttem, hogy én ezt (a könyvtárazást, a kutatást, atyaég, lehet hogy még a disszertációírást is) tulajdonképpen szeretem csinálni.
Persze ebben sok minden egyéb apróságnak is szerepe van: kellemes találkozásnak az odaúton, a sétának a Várban a könyvtárig, a könyvtár össze nem téveszthető hangulatának meg ilyenek, de azért nem szeretnék érzelegni, inkább csak remélem, hogy a jó hangulat tart még néhány hónapig.
Közben a fiúk itthon buliztak, bár az alanti kép még reggel készült. A vad lovas, aki végre rendeltetésszerűen használja a paripáját. Imígyen (nem ér röhincsélni!):
Jó is az, ha az ember szabad, mert van biztos háttér - érzelegjünk!
VálaszTörlésSzerintem az sem volt rossz, amikor a lópaci az orrán állt - cirkuszi mutatvány.