Ami azóta történt...

Szóval megszületett a legpicibb Huszár, aka szépséges bácsika, avagy a hosszúorrú tünemény. A szülés gyors volt és szerencsés, de jó is, hogy nem tartott tovább. Azt hiszem, akármilyen flottul megy is nekem ez a dolog, most egy időre elment tőle a kedvem. Elmondhatjuk most már, hogy valószínűleg az utolsó pillanaton túl is aggódtam még, hogy Andor egészséges lesz-e, ettől tökre feszült voltam, vagy ha az nem is, de nyugodt semmiképp. Mivel B. doktor szerint én tudok szülni, ezért még csak egy nyomi fájásfigyelőt se szereltek rám, mondván, úgyis érzem, ha fáj. Ami igaz is, csak van az a pont, amikor már konstansan fáj, és akkor nehézzé válik a dolog. Mindegy, pikk-pakk kibújt, utána is könnyen regenerálódtam, a szobatársaim jófejek voltak, néha akkorákat röhögtünk, hogy a nálam kicsit több stoppoláson átesett kolleginák már a fájdalomtól vinnyogtak inkább.
A gonosz streptococcus miatt Andort antibiotikum kúrára fogták, de jól és gyorsan reagált. Szombaton jöhettünk volna haza, legalábbis pénteken reggel f9-kor ebben maradtunk B. doktorral. Csakhogy előzőleg már felütötte a fejét a kórházban egy bizonyos kalici nevű nemkívánatos vendég, ami miatt, akit csak lehetett hazazsuppoltak. Minket is, de erről csak pénteken 10 körül értesítettek, amikor persze éppolyan jó volt, mint bármikor máskor, apu át tudott jönni addig Ágóhoz (apuról is hamarosan következik majd egy külön poszt!), Ákos be értünk. Csak B. doktortól nem tudtam már elbúcsúzni, mert vele szombat reggelre beszéltük meg az utolsó randit.
Itthon aztán rögvest jött a védőnő, aztán meg szépen el is kezdődött az új élet. Andor szuperül akklimatizálódik: alapvetően eszik-alszik, csak ha túl sokat eszik, akkor az alvás félidejében felkel és nyafog egy kicsit. Szerencsére a sokat evést eddig mindig nap közbenre időzítette, úgyhogy éjjel max. egyszer kelünk és egy 3, illetve egy 4 órás alvásos szakasszal húzzuk ki reggelig. Ez elég jó. Mint ahogy az is, hogy tudom magam etetni, ami Ágónál nem egészen volt így a legelső időkben.

Ma meg karácsony van. Ágó szeme csillog-villog, be van sózva rettenetesen. Az ajándékok már bekészítve a fa alá (ami Ágó díszített), ha felkel, akkor még teszünk-veszünk, sütit szeletelünk (mert részben home made, részben Kikkától, részben meg majd Mamikától nekünk még sütink is termett ebben a forgatagban!), aztán irány ajándékot bontogatni!
Én tudom, hogy a karácsony mindig szuper, de ha az embernek van hozzá két gyereke, akkor azért mégiscsak szuperebb.