Hommage á B. doktor

Nos, akkor az ígért bejegyzés. Bár azt hiszem, nem lesz olyan hosszú és részletes, mint amilyennek eredetileg terveztem, mert nincs igazán kedvem írni. Időm viszont van most, mert a két nagyfiú elment Szanyba, én itthon maradtam a picivel, aki alszik (éppen nyöszög), meg a torkommal, ami fáj.

Az úgy volt, hogy B. doktort a kerületi sztk-ban ismertem meg, egy szokásos évi rákszűrésen vagy valami hasonló alkalomból. És nem volt szimpatikus, de minthogy nőgyógyászt mégse váltogat csak úgy az ember, legközelebb, meg azután és azután is hozzá mentem. Semmi különös nem volt, inkább nem szimpi, mint szimpi. Aztán egy szép napon Ágó megfogant a hasamban, és mikor emiatt látogattam meg a rendelőben, B. doktor arcára óriási mosoly ült ki és egycsapásra kedves lett. Nos, lehet mondani, hogy hát ez milyen már, neki az a dolga, hogy minden ügyes-bajos dolgunkat ugyanolyan lelkesen intézze, de végső soron nem különösebben nehéz megérteni, hogy egy szülésznek elsősorban a szülés az öröm, kevésbé a rákszűrés (hogy egyebekről, amik egy sztk-ban előbukkanhatnak, ne is beszéljek). Szóval attól a perctől kezdve szuperkedves volt. Legalábbis én annak találtam, de az internetes fórumokon sokan úgy gondolják, hogy ez az ember sosem kedves, hülye a humora és arrogáns. Ami egyébként lehet, hogy így van, de én szeretem a hülye humorú embereket, arrogáns meg velem iztibizti nem volt. Úgy lehet ez valahogy, ahogyan ez a fiatal szülészorvosnő írja itt. Hogy van egyfajta IQ-függő hozzáállás az orvosokban, vagy mi. És nyilván van, aki iq-tól függetlenül mindenkivel ugyanúgy bánik, de miért is várnánk, hogyan is várhatnánk ezt el bárkitől? Én is megválogatom, hogy kivel kerülök közelebbi munkakapcsolatba, egy nőgyógyász miért is ne tehetné ugyanezt? És nem mondom ugyan, hogy én egy eszeveszett nagy iq bomba volnék, tök átlagos az iq-m, úgy tudom, és lám, úgy tűnik, ennyi is elég. Én mentem hozzá, én választottam, akkor a minimum, hogy elfogadom, amit mond, tanácsol, javasol. Ha nem tetszik valami, akkor szabad a pálya, kereshetek másik orvost.*
Szóval Ágó piffpuff megszületett nála. Így utólag, a két szülés közül az volt a jobb, pedig utána sokkal nehezebben regenerálódtam. No de a váratlan fájdalmat az ember hősiesen tűri, nem nyavalyog. Nyom, ha mondják, szuszog, ha azt mondják és kész. Andorral viszont - túl azon, amit már írtam, hogy valószínűleg a rossz afp meg a cukor miatt amúgy is ideges voltam végig, legfeljebb jól titkoltam - az egész cucc tökre nem volt váratlan. Tudtam, hogy fájni fog. Igaz, egyébként nem is fájt annyira, sőt néha az volt az érzésem, hogy ezek a fájások még biztos nem is azok, mert ezek nem fájnak úgy igazán. Csakhogy közben B. doktor bízott bennem és nem kapcsoltak rá a fájásfigyelőre. Azt mondta, tudni fogom, mit kell csinálni. És csináltam, csak közben valahogy kívülről láttam magamat, meg eszembe jutottak a "Gyermek születik" könyv utolsó képei, ahol a gyerek feje már éppen kibújik (jólvan, Papika te ne olvassad, ha nem bírod az ilyesmit!), és velem is tökre ez történt, hogy már mindenki látta Andort, én meg viszont csak éreztem, hogy majd besz.rok úgy fáj, és mikor lesz vége és meddig kell még meg minden. Aztán piffpuff ő is megszületett. Mit izélek, bruttó 2 óra alatt. Mások ezt egy fél napon át csinálják és mégis szülnek következőt is...
Mindeközben B. doktor, ahogy a picasás fotón is látható, ott állt mellettem szép fehér nadrágban és ingben, még csak maszatos se lett kb., mert azt a részt a szülésznő csinálja, a szülész csak a végén, az anyuka rendbetételéhez öltözködik be (meg is dicsértem, micsoda szép hentesköpenye van, mire azt mondta, hogy nekem meg milyen nagy a szám). Szóval ott állt, és olyanokat mondott, hogy ügyes vagyok, meg simogatta a térdemet, meg amikor megkérdeztem, hogy mi a jobb: ha kiabálok, vagy ha vicsorgok, arra meg csak azt felelte, hogy neki a legjobban azt tetszik, amikor ilyen kedvesen mosolygok. Most mondjátok meg! még bókol is az embernek, amikor pedig nyilván rohadtul nem mosolyogtam kedvesen. És volt megint viccelődés (Ágónál is volt) és minden könnyen ment, végső soron.
Aztán hazament 4 óra körül, de reggel 8-kor már az ágyamnál állt és érdeklődött, hogy hogy vagyok, meg híreket hozott a csecsemősöktől, hogy Andor jól van. És ez így ment minden reggel. Miközben a szobatársaimra rá se bagóztak az orvosaik (ugyanúgy választott orvosok voltak, sőt, kicsit többet fizettek nekik, mint mi B. doktornak), hozzám minden reggel bejött frissen borotválva, fehér köpenyben. Holott neki én voltam az egyetlen szülő nője, és a kórházban már nem volt dolga, hiszen december végén végleg nyugdíjba vonul, a magánt is abbahagyja, a többiek orvosa meg ott dolgozott mind a kórházban, és mégse kukkantottak be. Mivel vizsgálni nem nagyon volt rajtam mit (amit kellett, azért megnézett), beszélgettünk a karácsonyi készülődésről, meg könyvekről, meg családfakutatásról. 10 percet, nem többet, de azt minden nap.
És az utolsó nap megegyeztünk, hogy 8.15-kor ott fogom várni másnap az ágyamon, hogy gyorsan végezzünk, mert menne a lánya elé a reptérre. Csak azzal nem kalkuláltunk, hogy a kalici miatt hazaengednek minket még aznap a kórházból és másnap 8.15-kor már itthon etetem Andort boldogan. Hát, így nem sikerült elbúcsúznom B. doktortól.
Persze felhívott még aznap délután, hogy tanácsokkal lásson el a gyermekágyi időszakra, meg hogy utódot ajánljon maga helyett (aki sajna nekem nem szimpatikus... bár tudjuk már, hogy ez semmit nem jelent), meg elmondja, hogy kihez menjek 6 hetes kontrollra, mert akkor ő már nem fog praktizálni, sőt éppen kórházban lesz (Szülni fog? - kérdeztem. Igen, már annyi gyereket segítettem a világra, hát csak sikerül szülni egyet nekem is, álmomban már sikerült egyszer. - jött a válasz.)
No, hát szóval így.
Tök jó orvos volt.

* ja igen, az internetről okosodók kapcsán még van egy B. doktorhoz kötődő gondolat:
Amikor megkérdeztem, hogy Á bejöhet-e a szülésre, akkor a következő megkötéseket tette. Bejöhet, de csak ha 1) ő maga akarja, én ne kényszerítsem; 2) ha nem lesz rosszul, és legfőképp 3) ha nem szól bele. Ha neki ui. valaki azt mondja, hogy az interneten nem így látta, akkor ő azt fogja válaszolni, hogy akkor menjen szülni az internetre. És mennyire igaza van.