Az egyház templom

D. néni mesélte ma, hogy Ágó elmesélte neki Katuska keresztelőjét.
És hogy Ágó váltig állította, hogy Katust az egyház templomban keresztelték meg.
Merthogy mesélte, hogy volt a keresztelőn, mire D. néni megkérdezte, hogy és az hol volt. "Hát a templomban." - jött a válasz. "No, de melyik templomban?" "Hát az egyházban. Az egyház templomban."

És ez a kis lüke, aki nagyon érzékeny arra, ha valamit nem tud pontosan és hibátlanul megcsinálni vagy elmondani,* ettől, hogy rajta mosolygunk, hogy milyen aranyosat mondott, bebújt a hátam mögé és tán még el is vörösödött. Aztán elmeséltük, hogy pontosan melyik egyháztemplomban is jártunk, és milyen is volt a keresztelő.

* - valamelyik nap dobókockát csináltunk itthon, óvodai szabásminta alapján, és ő belevágott a sablonba. Ettől hosszan-hosszan csak nézett maga elé, és sopánkodott, hogy ő ügyetlen, mindent elront, és nem jó semmire... Az rendjén van, ha valaki maximalista, de bakker a szívem szakad meg, mikor ilyenektől teljesen magá alá kerül.
- tegnap beleejtette a szőrtelenítő gépemet** a kádba (mert ha Á-val fürdik, akkor utána azt mindig meg kell nézni és be kell kapcsolni), amitől leesett valami egyébként levehető része. Mire odaértem, hogy felöltöztessem a pizsujába, ott állt lekókadó szájjal és sírt, hogy ő már megint tönkretett valamit.

** merthogy imádja kikutatni a fürdőszobai fiókomat, ahol ennél extrémebb dolgok is találhatók persze, melyek korrekt használatáról mindent tudni akar. A betétekről valahogy sikerült elterelni a figyelmét (oké, hát Titapelusnak hívja őket, na), de a terhességi tesztről pontosan tudja, hogy "Apuka, ha lepisili és egy csík van rajta, akkor nem terhes, ha kettő, akkor igen.")