Nyakas

Hát, a dec. 12-ét elmulasztottuk. Pedig Papika itt aludt haptákban (csináltam már képeket, de most is kéne, mert perpill az ablak mellett ül a fotelban, olvasást mímel, de valójában alszik), ami egyébként nagyon jó móka, mindenkinek tetszik, és ő is jól aludt, annak ellenére, hogy az ágyunkat elsőre "vágódeszkának" titulálta.
Mindenki jól aludt egyébként, talán én a legkevésbé, mert nem született meg ugyan, de jó sokszor jól bekeményedik mostanában a hasam.
Sajnos Ágó is jól aludt. Túl jól. Moccanatlanul, amitől a nyaka totálisan bemerevedett ma reggelre. Vagyis remélem, ez történt, nem valami vírus vagy akármi. Két jó nagy pukli van a tarkóján egy ínon és baromira fájhat, mert Ágó az a kisfiú, aki tényleg csak a végső esetben sír, ha fáj valamije, de ma úgy üvöltött egész reggel, hogy még én is megijedtem.
Persze mennem kellett ctg-re, de Á itthon maradt, papika is ment a dolgára, aztán ebédre pont hazaértünk mi ketten, Á meg elment dolgozni. Azért jó, hogy ezt a reggelt nem papika kapta ki egyedül... Az viszont rossz, hogy most van az ovis adventi készülődéses délután, amin nem veszünk részt. Ágó alszik. Moccanatlanul. Felkelnie így is rossz lesz, mert ahhoz mozdítania kell egyet a nyakán. Lassan időszerű lesz felkelni, mert különben még hisztis is lesz. Jajnekünk.
Szóval adott nekem két "nyakas" fiatalkorú, az egyik annyira, hogy még megszületni se akar (mert konok és nyakas), a másik meg sosevisít-mostmégis, mert olyan kis szegény nyakaskakas. Így szép nekivágni a 40. hétnek.