Szombaton Ágó eljött velem a piacra, ami nagyon jó volt. Menet közben ugrabugrált és énekelt, ami még jobb. Aztán vasárnap Ával mentek Zenekuckóra, ahol szintén jól érezték magukat, hazafelé állítólag fennhangon énekelgette, hogy "őszi éjjel izzik a galagonya". Rengeteget nevet és mosolyog, máskor meg el-elszomorodik, hogy vele nem foglalkozunk eleget (apád füle!), meg hogy oviba kell mennie nélkülem. Én vagyok az ő "anyukavirága", ő az én "kis szamárkóróm". Nagy szeretet- és szeretgetésigény mutatkozik mostanság nála, ami fakadhat abból, hogy ő most (óvónői szemmel is) belekerült valami első kiskamasz korba, meg abból is, hogy közeledik A. érkezése. Mához egy hónapra szeretném, ha megszületne.
Na, de igazából, amit mondani akarok, hogy minden szupi.