Elindult

Akkorhát túl vagyunk az első héten, ami meglepően jól sikerült.
Ágó ovijában történtek változások: azon túl, hogy néhány csoporttársa elment és érkezett néhány új, elment B néni is, a(z általalm) kevésbé kedvelt néni. Ágó állítása szerint neki mindegy, hogy milyen óvónéni van ott, de azért érezzük ugye, hogy ez nem így van. A most érkező D néni egy halk szavú (noha teljesen mosolytalan - azért ez annyira döbbenetes, hogy egy óvónő nem bír mosolyogni, és most már mondhatom, hogy nem az első ilyen, akivel összefutok), a hagyományoknak megfelelően mísz nő. De halk szavú - és ezen nagy a hangsúly, mert a távozó B néni állandóan visított velük.
Ezért vagy sem (valószínűleg nem emiatt persze) Ágó egész héten jókedvűen ment oviba, abban a boldog és büszke tudatban, hogy ő most már nem akárki, hanem egy nagy és ügyesokos középsős.
Kiderült, hogy bár továbbra is a felnőttek jelentik az elsődleges társaságát (akik jó szokásukhoz híven körül is rajongják), azért szokott focizni is pl., meg mászókázni, sőt, a héten, mikor felbontották az udvar mögötti utcán a burkolatot és markolók meg miegyebek dolgoztak ott, akkor, ahogyan Ágó fogalmazott: "sok gyerek nézte a gépeket, és én is csatlakoztam hozzájuk" (értitek: néha azért leereszkedik ám a pórnéphez, akár úgy is tesz, mint egy - jujuj! - mint egy GYEREK!)
Na, szóval jól érzi magát. (És az egyik nap bicajjal mentünk - vagyis hát ment Ágó - az oviba.)

Az én munkahelyeimen is remekül alakulnak a dolgok. Nevezzük 1. számúnak azt, ahol megjelenni csak hetente egy alkalommal kell, viszont év közben aktívan kell(ene) kutatni és írni. Ezen a helyen már meg is volt az első megbeszélgetés, kaptam kulcsot a szobánkhoz (ketten vagyunk benne, jóllehet lényegében egyikünk sincs ott, bár még az is lehet, hogy rákapok majd, mert gyors és szép számítógép van benne).
A másik helyen, ahová többször kell menni és sokkal stresszesebb a munka (100 fős előadás, heti rendszerességű szemináriumok), na ott szerencsére csak jövő héten kezdődik az érdemi elfoglaltság. Ezen a héten nagyobb részt az első előadásomhoz készítettem a ppt bemutatót. Kicsit izgulok, annyit mondhatok. De lesz ott is saját szobám (közösen jónevű valakikkel), gondolom, ott - már csak a kötelező elfoglaltságok nagyobb száma miatt is - többször leszek.
Ma délután a kapcsolódó szervezési elfoglaltság miatt egészen úgy éreztem magam, mint aki - jesszus - dolgozik. Hm.
Valamint van még kétféle elmaradásom tavalyi (mármint tavalyi tanévi) munkákkal, jobb volna azokon is mielőbb túl lenni. És persze jön itt még egy konferencia meg ilyenek, amikkel ugyancsak foglalkozni kéne.

Közben lakásfelújítási/szépítgetési tervezetünkkel is haladunk előre, kis lépésekben, de jön az új kanapé jövő héten, amitől életszínvonalunk jelentős javulását várjuk.