Mogorva vagyok

Ágó - saját bevallása szerint - tegnap azzal töltötte a napot az oviban, hogy ide-oda sétált az asztalok között és mogorva volt. (Később kiegészítette azzal, hogy de alvás után uzsikor már nem volt mogorva.)
Mindazonáltal megkérdezte az egyik csoporttársát (akinek apja és én tudományos kötődéseinknél fogva egy alomból valók vagyunk), hogy lesz-e a barátja. Szerencsére a válasz "igen" volt.
Ez a nagyágyban alvás meg kifejezetten arról szól, hogy velem szeretne aludni, nem szeretné, ha egyedül hagynám. Tegnap komoly küzdelmet kellett folytatnunk azért, hogy a mi ágyunkat megtartsuk magunknak. Nem is volt teljes a siker. Elaludni hajlandó volt az ő szobájában, de - mivel ezt ígértem neki - még azelőtt áthoztam hozzánk, hogy felkelt volna. Most nagyÁ távolba utazása miatt várhatóan úgyis együtt fogok aludni a picivel, azután meg elmegyünk Bligetre, ahol szintén könnyű a helyzet, mert adott, hogy egy szobában alszunk. Aztán remélem lecseng ez a kétségbeesett új keletű szeparációs szorongás. Meg persze lehet, hogy egy kis éjjeli jelzőfény is segítene az ügyön.